KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Kántor kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

R. TÜRMEN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák,

és S. DOLLÉ a Szekció hivatalvezetője

2005. november 3-án zárt ülésen tartott tanácskozás után

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (458/03.

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Kántor Ferenc (a “kérelmező”) 2002. november 19-én terjesztett a Bíróság

elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

1. 2004. október 8-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.

Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és

elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

2. A kérelmező 1940-ben született és Balatonkenesén él.

3. A kérelmező ingatlan visszavétele iránti pert indított egy építtető cég

ellen. Kártérítést is követelt. 1992. május 15-én a Fővárosi Bíróság 624986

forint kártérítést ítélt meg számára.

2

KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4. A megítélt összeggel elégedetlen kérelmező 1994. október 28-án újabb

kártérítési pert indított az építtető cég ellen, részben módosított jogi alapon.

A Budai Kerületi Központi Bíróság 1995. február 23-án tárgyalást tartott, s

1995. március 12-én elutasította a keresetet. A kérelmező fellebbezett.

5. 1995. október 11-én a Fővárosi Bíróság helybenhagyta a Kerületi

Bíróság ítéletét. A kérelmező 1996. január 19-én felülvizsgálati kérelmet

terjesztett elő.

6. 1997. május 30-án a Legfelsőbb Bíróság mindkét határozatot hatályon

kívül helyezte és az ügyet visszautalta az elsőfokú bírósághoz .

7. A megismételt eljárásban 1997. december 1-jén az ügynek

soronkívüliséget biztosítottak. 1997. december 17-én és 1998. március 19-

én a bíróság tárgyalást tartott. 1998. május 12-én ingatlanszakértő

kirendelésére került sor. Miután a bíróság figyelmeztetésben részesítette, a

szakértő 1998. szeptember 30-án előterjesztette szakvéleményét.

8. 1998. október 13-án a Budai Központi Kerületi Bíróság tárgyalást

tartott és 1998. október 21-én elutasította a kérelmező keresetét. A

kérelmező fellebbezett.

9. 1999. május 26-án a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező által

előterjesztett elfogultsági indítványt.

12. 1999. június 2-án a Fővárosi Bíróság tárgyalást tartott. 1999. július 9-

én részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és 152.204 forint kártérítést

ítélt meg a kérelmező számára. 2000. január 7-én a kérelmező

felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő.

13. 2002. február 27-én a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a Fővárosi

Bíróság határozatát. Az ítéletet 2002. május 23-án kézbesítették a kérelmező

számára.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

14. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

15. A Kormány vitatta a panaszt.

16. A figyelembe veendő időszak 1994. október 28-án kezdődött és a

Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítésével 2002. május 23-án zárult

le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem hét évig és hét hónapig

tartott.

A. Elfogadhatóság

17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetésre késztetné. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben

– különösen a felülvizsgálati eljárás elhúzódására tekintettel – az eljárás

túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

21. Az Egyezmény 6. és 7. Cikke alapján a kérelmező az eljárás

tisztességtelen voltát és kimenetelét is panaszolta.

22. Amennyiben a kérelmező panasza úgy érthető, hogy az a

bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét

érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének

megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel

4

KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen

nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan

elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e

tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.

Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állít fel a bizonyítékok

elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket

elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk

(ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], no. 30544/96, § 28). A jelen

ügyben nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna, vagy

hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, a

kérelmező beadványai alapján az Egyezmény 7. Cikke alapján nem merül

fel kérdés.

23. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s

ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell

utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

24. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

25. A kérelmező 80 millió forintot követelt vagyoni és nem vagyoni

kárának megtérítéseként.

10. A Kormány vitatta az igényt.

26. A Bíróság nem lát okozati összefüggést a megállapított jogsértés és

az állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Azt azonban

elfogadja, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem vagyoni kárt

szenvedhetett. Méltányossági alapon ítélve a Bíróság 3500 eurót ítél meg a

kérelmező számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

27. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.

KÁNTOR KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

C. Késedelmi kamat

28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

3500 eurót (háromezer ötszáz euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók

összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskori

átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. november

22-én a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének

megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.P. COSTA

elnök