EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(26958/04. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2007. október 30.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Kálovits kontra Magyarország ügyben,  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott  
ülésén, melynek tagjai voltak:  
F. TULKENS, Elnök,  
A.B. BAKA,  
G. BONELLO,  
I. CABRAL BARRETO,  
M. UGREKHELIDZE,  
A. MULARONI,  
D. POPOVIĆ, bírák  
és S. DOLLÉ Hivatalvezető  
2007. október 9-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (26958/04.  
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,  
Kálovits Géza (a “kérelmező”) 2004. május 24-én terjesztett a Bíróság elé.  
2. A kérelmezőt Magyar E., Egerben praktizáló ügyvéd képviselte. A  
Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte  
az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. 2006. október 27-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a  
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy  
döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.  
A TÉNYEK  
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
4. A kérelmező 1955-ben született és Bátonyterenyén él.  
5. 1991 novemberében büntetőeljárás indult a kérelmező ellen.  
6. 1993. május 18-án a Balassagyarmati Városi Bíróság vádat emelt az  
ügyben, amely tizenegy további személyt érintett. A kérelmezőt csalással és  
a devizaszabályok két rendbeli megsértésével vádolták.  
7. Az 1995. március 21. és 2003. február 4. közötti időszakban az Egri  
Városi Bíróság 79 napon tárgyalást tartott. Számos szakértőt és több mint  
100 tanút hallgatott meg. 2003. február 4-én felmentette a kérelmezőt.  
KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
8. Ügyészi fellebbezés nyomán 2003. december 11-én a Heves Megyei  
Bíróság helyben hagyta a felmentő ítéletet.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
9. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen  
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”  
követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … tisztességesen és ésszerű időn belül ...  
hozzon határozatot … az ellen felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően ...”  
10. A Kormány vitatta a panaszt.  
11. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,  
amikor az egyéni kérelem jogának Magyarország általi elismerése hatályba  
lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban  
figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság  
észrevételezi, hogy azon időpontban az eljárás már egy éve folyamatban  
volt.  
A szóban forgó időszak 2003. december 11-én zárult le. Ilyen módon az  
eljárás két bírósági szinten több mint tizenegy évig és egy hónapig tartott.  
A. Elfogadhatóság  
12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem  
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
B. Érdem  
13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra  
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, valamint a kérelmező és  
a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.  
France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).  
KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).  
15. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a  
Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a  
Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel  
kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben  
az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”  
követelményének.  
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE  
16. A kérelmező az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján az  
eljárás tisztességtelen voltát is panaszolta. A Bíróság azonban megjegyzi,  
hogy a kérelmezőt végül felmentették. Ilyen módon ebben az  
összefüggésben nem állíthatja magáról, hogy az Egyezmény 34. Cikke  
szerinti értelemben az Egyezményben biztosított jogok megsértésének  
áldozata. Ebből következően ez a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan a  
35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben, így a panaszt az Egyezmény 35.  
Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.  
III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
17. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt íl meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
18. A kérelmező 200 000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.  
19. A Kormány vitatta az igényt.  
20. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem  
vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve 10 000 eurót ítél meg  
számára ilyen címen.  
B. Költségek és kiadások  
KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
21. A kérelmező további 1 000 eurót követelt a Bíróság előtti eljárásban  
felmerült költségek és kiadások megtérítésére.  
22. A Kormány vitatta az igényt  
23. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei  
és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy a költségek  
ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.  
A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező költségtérítés iránti igényét  
semmilyen dokumentummal nem valószínűsítette, ezért az igényt el kell  
utasítani.  
C. Késedelmi kamat  
24. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz  
további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a panasz  
többi részét pedig elfogadhatatlanná nyilvánítja  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni  
kár tekintetében 10 000 (tízezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő  
adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti valutájában, a  
teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot  
kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
KÁLOVITS kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
6
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2007. október 30-án, a  
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
F. TULKENS  
Elnök  
S. DOLLÉ  
Hivatalvezető