KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Kálnási kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

R. TÜRMEN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIÆ, bírák,

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,

2005. szeptember 6-án zárt ülésen tartott tanácskozás után

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4417/02.

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján két magyar állampolgár,

Kálnási Gábor és Kálnási Gáborné (a “kérelmezők”) 2001. május 1-jén

terjesztett a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2004. február 13-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29.

Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és

elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmezők 1958-ban, illetve 1953-ban születtek és

Füzérkomlóson, Magyarországon élnek.

2

KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1. Birtokháborítási per

5. 1995. október 20-án a kérelmezők birtokháborítási pert indítottak

szomszédaik ellen a Miskolci Városi Bíróság előtt. A bíróság 1996. február

14. és 1998. január 5. között kilenc tárgyalást tartott és beszerzett egy

szakvéleményt. 1998. június 15-én a bíróság részben helyt adott a

kérelmezők keresetének.

6. Fellebbezés nyomán 1999. február 4-én a Borsod-Abaúj-Zemplén

Megyei Bíróság részítéletet hozott. Az elsőfokú ítélet egy részét

helybenhagyta, a többit hatályon kívül helyezte, s az ügyet visszautalta a

Városi Bíróság elé. Úgy tűnik, hogy a kérelmezők által a Megyei Bíróság

határozatának végrehajtása érdekében tett ismételt erőfeszítések nem

vezettek eredményre.

7. A Városi Bíróság előtt folytatódó eljárásban 1999. július 12-én,

szeptember 6-án, október 4-én és december 14-én, továbbá 2000. január 19-

én és március 9-én a bíróság tárgyalást tartott. 2000. május 3-án a Városi

Bíróság a polgári eljárásról szóló törvény 137. § 1 (b) alapján elrendelte az

eljárás szünetelését, mivel a kérelmezők nem jelentek meg az aznapra

kitűzött tárgyaláson

8. 2000. szeptember 8-án a kérelmezők az eljárás folytatását kérték.

9. Közben, 1999. április 23-án, az 1999. február 4-i részítélet Legfelsőbb

Bíróság általi felülvizsgálatát kérték.

A Legfelsőbb Bíróság pártfogó ügyvédet rendelt ki, akinek személyét a

kérelmezők kérelmére kétszer meg kellett változtatni.

2000. november 30-án a Legfelsőbb Bíróság végül elfogadhatatlanként

érdemi tárgyalás nélkül elutasította a kérelmet, mivel a kérelmezők

figyelmeztetés ellenére sem tartották a kapcsolatot a kirendelt ügyvéddel,

így a Legfelsőbb Bíróság előtt nem voltak megfelelően képviselve.

10. A Városi Bíróság az előtte folyó eljárásban ismételten felkérte a

kérelmezőket, hogy a 2001. május 2-i és május 9-i tárgyaláson világosan

határozzák meg követeléseiket.

11. A kérelmezők kérelmére a Városi Bíróság 2001. július 10-én

ingyenes ügyvédet rendelt ki.

12. E 2001. november 30-án kibocsátott végzésben a Városi Bíróság

megszüntette az eljárást az elbírálás alatt álló kereset tekintetében.

Fellebbezés nyomán 2002. március 1-jén a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei

Bíróság hatályon kívül helyezte az elsőfokú végzést, s az ügyet visszautalta

a Városi Bíróság elé.

13. A folytatódó eljárásban a kérelmezők azt kérték a Városi Bíróságtól,

hogy távollétükben tartson tárgyalást, mivel úgy érezték, hogy jelenlétük a

korábbi tárgyalásokon hiábavaló volt.

KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

14. A 2003. szeptember 24-i tárgyaláson a Városi Bíróság elutasította a

kérelmező keresetét. Fellebbezés hiányában a határozat 2003. november 25-

én jogerőssé vált.

2. További perek

15. 1999-ben a kérelmezők által lakott épület jogi képviselője pert

indított a kérelmezők ellen közös költség tartozás megfizetését követelve.

1999. június 9-én a Miskolci Városi Bíróság részben helyt adott a

felperes keresetének. 1999. december 16-án a Megyei Bíróság elutasította a

kérelmezők fellebbezését. 2001. április 11-én a Legfelsőbb Bíróság

felülvizsgálati tanácsa nem adott helyt a felülvizsgálati kérelemnek.

Hasonló eljárásban 2001. december 10-én a Sátoraljaújhelyi Városi

Bíróság részben helyt adott néhány további tartozás megfizetésével

kapcsolatos követelésnek. 2002. április 4-én a Megyei Bíróság elutasította a

kérelmezők fellebbezését.

A JOG

I. A 6. CIKK 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE A

BIRTOKHÁBORÍTÁSI PER ELHÚZÓDÁSA TEKINTETÉBEN

16. A kérelmező panaszolja, hogy az első eljárás hossza

összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság tisztességesen és ésszerű időn belül...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

17. A Kormány vitatja a panaszt.

18. A figyelembe veendő időszak 1995. október 20-án kezdődött és

2003. november 25-én végződött. Ilyen módon az eljárás három bírósági

szinten több mint nyolc évig tartott.

4

KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A. Elfogadhatóság

19. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

20. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására, és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender

v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

21. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

22. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra bírná

a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben

az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. A BIRTOKHÁBORÍTÁSI PERREL KAPCSOLATOS EGYÉB

ÁLLÍTÓLAGOS JOGSÉRTÉSEK

23. A kérelmezők azt is panaszolták, hogy a bírósági határozatok nem

jelentettek hatékony védelmet – sem kártérítést – számukra a szomszédaik

által elkövetett birtokháborítás vonatkozásában. Ebben a tekintetben a

kérelmezők az Egyezmény 2., 3., 6., 8. és 13. Cikkére, továbbá az Első

kiegészítő jegyzőkönyv 1. és 2. bekezdésére hivatkoztak.

Elfogadhatóság

24. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezők nem megfelelő

felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Megyei Bíróság 1999. február 4-i

KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

határozata ellen. Továbbá, nem fellebbezték meg a Városi Bíróság 2003.

szeptember 24-i részítéletét. Ilyen körülmények között ezen panaszokat az

Egyezmény 35. Cikkének 1. és 4. bekezdése alapján a hazai jogorvoslatok

kimerítésének elmulasztása miatt el kell utasítani.

III. AZ

EGYEZMÉNY

ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

A

KÉRELMEZŐ TÖBBI PERÉT ILLETŐEN

25. Végül, a kérelmezők panaszolták, hogy a 2. pontban ismertetett

perekben a bíróság – alacsony jövedelmükre tekintettel – igazságtalan

ítéletet hozott.

Elfogadhatóság

26. A Bíróság észrevételezi, hogy ez a panasz lényegében a szóban

forgó perek kimenetelével kapcsolatos, amelyet a Bíróság nem tud

vizsgálni. A Bíróság megismétli, hogy feladata a Szerződő Államok által az

Egyezménnyel kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának

biztosítása. Különösen nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti

hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel

foglalkozzon, kivéve, ha e tévedések az Egyezményben védett jogokat és

szabadságokat sérthetik. Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke

biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem

állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért

ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak

kell rendezniük (ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment of

21 January 1999, Reports of Judgments and Decisions 1999-I, pp. 98-99, §

28).

27. A jelen ügyben a Bíróság úgy találja, hogy – ha feltételezi is az

Egyezmény 35. Cikkének 1. bekezdésében foglalt követelmények

teljesülését – a kérelmezők beadványának vizsgálata nem tár fel semmilyen

jogsértést az Egyezmény vonatkozásában; különösen nincs jele annak, hogy

a bíróságok ne lettek volna pártatlanok, vagy hogy az eljárások egyéb

módon tisztességtelenek lettek volna.

Ebből következően ez a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan a 35.

Cikk 3. bekezdése értelmében, ezért a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének

4. bekezdése alapján el kell utasítani.

IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

6

KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

28. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

29. A kérelmezők 135 000 eurót követeltek vagyoni és nem vagyoni kár

tekintetében.

30. A Kormány vitatta a követelést.

31. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt a követelést elutasítja. Másrészt

azonban a Bíróság elismeri, hogy a kérelmezők nem vagyoni kárt

szenvedtek. Méltányossági alapon ítélve a Bíróság ilyen címen 3 000 eurót

ítél meg a kérelmezők számára együttesen, figyelemmel arra a tényre, hogy

a kérelmezők maguk is hozzájárultak az eljárás elhúzódásához.

B. Költségek és kiadások

32. A kérelmezők 4 000 eurót követeltek a nemzeti bíróságok és a

Bíróság előtti eljárások miatti költségek és kiadások megtérítésére.

33. A Kormány vitatta az igényt.

34. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult

költségei és kiadásai megtéríttetésére, ha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság ilyen címen 500 euró megítélését tartja ésszerűnek a

kérelmezők számára, akiket nem képviselt ügyvéd.

C. Késedelmi kamat

35. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Megállapítja, hogy a birtokháborítási perrel kapcsolatos eljárás túlzott

hosszára vonatkozó panasz elfogadható, a kérelem többi része pedig

elfogadhatatlan;

KÁLNÁSI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára nem vagyoni kár címén

3 000 EUR-t (háromezer eurót), a költségek és kiadások tekintetében pedig

500 EUR-t (ötszáz euró), és az ezen összeget terhelő adók összegét kell

kifizetnie az alperes állam nemzeti valutájában, a kifizetéskori átváltási

árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni

a fenti összeg után;

4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2005. szeptember 27-én a

Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök