KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

KALMÁR kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(32783/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. október 3.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

A Kalmár kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

A. MULARONI,

E. FURA-SANDSTRÖM

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. szeptember 12-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (32783/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Kalmár László magyar

állampolgár 2003. augusztus 16-án terjesztett a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) dr. Höltzl Lipót képviselte az

Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a

Kormánnyal a panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján

úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen

vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1960-ban született és Budapesten él.

A. Polgári per

5. 1996. január 23-án a kérelmező személyiségi jogai megsértésének

megállapítása céljából keresetet nyújtott be a Fővárosi Bíróságnál Budapest

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

3

Főváros VII. kerületi Önkormányzat ellen, mert az Önkormányzat egyes

tisztviselői valótlan állításokat tettek róla a sajtóban.

6. 1996. január 26-án a Fővárosi Bíróság a keresetet áttette a Pesti

Központi Kerületi Bírósághoz. 1996. október 10-én a kérelmező keresetét

kiterjesztette, majd november 20-án újabb alperesek perbe vonását

indítványozta. A Kerületi Bíróság 1997. január 10-én egy ugyanazon

tárgyban már folyamatban lévő per iratainak megküldését kérte egy másik

bíróságtól. Az iratok megküldésére a per befejezését követően, 1998.

szeptember 22-én került sor.

7. 1999. április 26-án, 2000. február 2-án, június 14-én, november 29-én

és 2002. június 24-én a Kerületi Bíróság tárgyalást tartott.

8. 2003. június 30-án a bíróság a kérelmező keresetének összefoglalását

kérte.

9. A 2004. szeptember 2-ra és december 7-re kitűzött tárgyalást el kellett

halasztani. Közben, 2004. október 6-án, a Fővárosi Bíróság elutasította a

kérelmező 2003. október 8-án előterjesztett kizárási indítványát.

10. 2005. március 22-én, június 27-én és november 3-án további

tárgyalásokra került sor. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.

B. Büntető per

11. 1994. január 25-én rongálás vétsége miatt nyomozást rendeltek el a

kérelmező ellen. Hamis vád, továbbá hamis tanúzásra felhívás kísérlete

miatt is nyomozás indult ellene. 1994. július 20-án valamint 1995.

szeptember 19-én vádindítvány benyújtására került sor. Egy másik hamis

váddal kapcsolatos ügyben 1995. december 21-én nyújtottak be

vádindítványt. A (korábbi) büntetőeljárásról szóló törvény 146. § (6)

bekezdése alapján a kérelmezőnek joga volt arra, hogy a vádiratokból

példányt kapjon.

12. 1995. október 16-án, valamint 1996. január 4-én és március 20-án a

Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalást tartott. 1996. december 28-i és

június 21-i határozataival a bíróság egyesítette a három ügyet.

13. Az ügyet tárgyaló bírák elfogultságával kapcsolatos eljárásjogi vitát

követően – amely 1997. november 19-én kezdődött – 1999. március 1-én a

Legfelsőbb Bíróság a Budakörnyéki Bíróságot jelölte ki az eljárás

lefolytatására.

14. 1999. július 28-án egy másik ügyben 11 rendbeli hamis vád bűntette

és vétsége miatt vádiratot nyújtottak be a kérelmező ellen. 2000. január 27-

én a bíróság egyesítette a kérelmező ellen folyamatban lévő ügyeket.

15. 2000. április 20-án, augusztus 28-án és november 17-én a Kerületi

Bíróság tárgyalást tartott, amelyen csak eljárásjogi lépésekre került sor. A

2001. január 25-i tárgyaláson a bíróság öt tanút meghallgatott, majd 2001.

január 31-én ítéletet hozott, amelyben a hamis tanúzásra felhívás kivételével

4

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

– amely miatt megrovásban részesítette a kérelmezőt – az összes vád alól

felmentette a kérelmezőt. Bár egy olyan tanú, (M. úr) akinek a vallomása a

hamis tanúzásra felhívás elkövetése szempontjából releváns lehetett volna

nem volt fellelhető, s három további beidézett tanú nem jelent meg a

tárgyaláson, a bíróság meggyőződött arról, hogy a kérelmező bűnösségét

minden kétséget kizáróan bizonyította M. úr nyomozás során tett

tanúvallomása, s azok a levelek, amelyekben a kérelmező a vád tárgyává

tett kijelentést tette.

16. Az ügyész fellebbezése nyomán 2001. november 27-én a Pest

Megyei Bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és a kérelmezőt

bűnösnek mondta ki 1 rb. hamis vád bűntettében (amely három évig terjedő

szabadságvesztéssel büntethető), és 1 rb. hamis tanúzásra felhívás

vétségében. E cselekmények elkövetése miatt kumulatív büntetésként

30.000 Ft¹pénzbüntetésre ítélte a kérelmezőt. Az ítélet indoklása szerint: ”A

másodfokú bíróság további enyhítő tényezőként értékelte az igen jelentős

időmúlást [a bűncselekmény elkövetése óta]…”

17. A kérelmező felülvizsgálati kérelme nyomán 2003. június 12-én a

Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálta az ügyet, és helybenhagyta a másodfokú

ítéletet. Az ügy érdemének részletes és terjedelmes elemzése során

megállapította, hogy a kérelmező elítélése indokolt volt.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

18. A kérelmező panaszolta, hogy

a

polgári eljárás hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

19. A Kormány vitatta a panaszt.

20. A figyelembe veendő időszak 1996. január 23-án kezdődött és még

nem ért véget. Ilyen módon egy bírósági szinten több mint tíz éve és hét

hónapja tart.

¹Megközelítőleg 110 €

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

5

A. Elfogadhatóság

21. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

22. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között

Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

23. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

24. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

25. A kérelmező azt is panaszolta, hogy az ellene lefolytatott

büntetőeljárás is ésszerűtlenül hosszú ideig elhúzódott.

26. A Bíróság úgy érvelt, hogy a kérelmező ebben a vonatkozásban nem

állíthatja magáról, hogy az Egyezményben számára biztosított jogok

tekintetében jogsértés áldozata, mivel a Fővárosi Bíróság kifejezetten

elismerte az eljárás szokatlan mértékű elhúzódását, s jogorvoslatban

részesítette a kérelmezőt azáltal, hogy büntetését jelentősen csökkentette.

Mindenesetre a hatóságok a megkívánt szorgalommal jártak el az ügyben,

6

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

amely a négy eljárás egyesítése miatt bonyolult volt. A kérelmező vitatta

ezen állításokat.

27. A Bíróság megjegyzi, hogy a Fővárosi Bíróság figyelembe vette a

jelentős időmúlást, ami azon bűncselekmények elkövetése óta következett

be, amelyek elkövetése miatt a kérelmezőt elítélték, s hogy ez volt az egyik

indoka annak, hogy a kérelmező kumulatív büntetésként még a két

bűncselekmény egyike tekintetében kiszabható törvényi minimumnál is

enyhébb büntetést kapott. Ennek fényében a Bíróság úgy találja, hogy a

kérelmező megfelelő jogorvoslatban részesült az Egyezmény 6. cikkének 1.

bekezdése alapján őt megillető, az ésszerű időn belüli tárgyalással

kapcsolatos jog állítólagos megsértése miatt. Ilyen módon az Egyezmény

34. cikke szerinti értelemben már nem tekinthető a 6. cikk 1. bekezdése

tekintetében jogsértés áldozatának. Ezért a panasz nyilvánvalóan

megalapozatlan a 35. Cikk 3. § szerinti értelemben, s a panaszt az

Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani (ld. Morby v.

Luxembourg (dec.), no. 27156/02, ECHR 2003-XI; Lie and Bernsten (dec.),

no. 25130/94; Kovács Tamás v. Hungary, no. 67660/01, 2004. szeptember

28., 26. §).

28. A kérelmező a meghozott határozatokat is panaszolta. Különösen azt

terjesztette elő, hogy elítélése megalapozatlan volt, mert a bíróságok a

releváns tanúvallomások töredékét hallgatták csak meg, hogy a hamis

tanúzásra felhívás vádjáról csak a 2000. április 20-i tárgyaláson értesült, s

hogy ezt a vádat a bíróságok úgy tartották fenn, hogy egyetlen tanút sem

hallgattak meg. A kérelmező a 6. Cikk 1. és 3. bekezdésére hivatkozott. A 3.

bekezdés releváns része kimondja:

„Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább -

arra, hogy

a) a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért,

és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és

indokairól;

b) rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és

eszközökkel;…

d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen

a

vád tanúihoz és

kieszközölhesse, a mentő tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan

feltételek mellett, mint ahogy

kihallgatják;…”

a

vád tanúit megidézik, illetve

29. A büntetőeljárás tisztességes voltát illetően, amennyiben a

kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a bizonyítékok hazai bíróságok

általi értékelését és az eljárás eredményét érinti, úgy a Bíróság megismétli,

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

7

hogy az Egyezmény 19. Cikkének megfelelően feladata a Szerződő

Államok által az Egyezménnyel kapcsolatban tett vállalások tiszteletben

tartásának biztosítása. Különösen nem feladata a Bíróságnak, hogy a

nemzeti hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és jogbeli

tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e tévedések az Egyezményben

védett jogokat és szabadságokat sérthetik. Továbbá, miközben az

Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot,

semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy

értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti

jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk (ld. többek között

García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999, Reports of

Judgments and Decisions 1999-I, 98-99. o, 28. §).

30. A jelen ügyben az ügyiratok alapján nincs jele annak, hogy a

bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás egyéb módon

tisztességtelen lett volna. A Bíróság különösen azt jegyzi meg, hogy a hamis

tanúzásra felhívás vádját tartalmazta az 1995. szeptember 19-én benyújtott

vádindítvány, amelynek egy példánya megillette a kérelmezőt. A kérelmező

nem valószínűsítette azt az állítását, hogy e vádról csak 2000 áprilisában

értesült. Továbbá, elítélését követően a kérelmezőnek lehetőségében állt,

hogy az e vád miatti elítélését megtámadja a Fővárosi és a Legfelsőbb

Bíróság előtt, amelyek mindegyike felülvizsgálta az ügy egészét. Továbbá, a

Bíróság megismétli, hogy a 6. Cikk nem értelmezhető úgy, mint ami

végtelen számú tanú beidéztetésének a jogát biztosítja a terhelt számára. Az

adott körülmények között a Bíróság meggyőződött arról: az a tény, hogy a

bíróság öt tanút hallgatott meg, s egyértelmű okirati bizonyítékok alapján

hamis tanúzásra felhívás miatt elítélte a kérelmezőt, nem tette

tisztességtelenné

az

eljárást.

Ebből

következően

nyilvánvaló

megalapozatlanság miatt az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4. bekezdése

alapján ezeket a panaszokat is el kell utasítani.

8

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

31. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek

megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak

részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos

elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

32. A kérelmező 10.000 eurót (EUR) követelt nem vagyoni kár

tekintetében.

33. A Kormány vitatta az igényt.

34. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett, s

hogy a teljes igényelt összeget meg kell ítélni számára.

B. Költségek és kiadások

35. A kérelmező további 100 eurót kért a Bíróság előtt felmerült

költségek és kiadások tekintetében.

36. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdésben.

37. A Bíróság úgy véli, hogy a teljes igényelt összeget meg kell téríteni

a kérelmező számára.

C. Késedelmi kamat

38. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

KALMÁR v. HUNGARY JUDGMENT

9

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. A polgári eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

panasz többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

10.000 eurót (tízezer euró), költségek és kiadások tekintetében 100 eurót

(száz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell kifizetnie

az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott átváltási

árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. október 3-án került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető