EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(31692/06. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2008. október 7.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Kalmár és Lorencz kontra Magyarország ügyben,

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Ireneu Cabral Barreto,

Vladimiro Zagrebelsky,

Danutė Jočienė,

Sajó András,

Nona Tsotsoria,

Işıl Karakaş bírák,

és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes,

2008. szeptember 16-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(31692/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján két

magyar állampolgár, Kalmár László és édesanyja, Lorencz Terézia („a

kérelmezők”) 2006. május 17-én terjesztett a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő

képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2008. február 14-én a Második Kamara Elnöke úgy határozott, hogy

közli a panaszt a Kormánnyal. Arról is döntés született, hogy a kérelem

érdeme és elfogadhatósága együttesen kerül megvizsgálásra (29. Cikk 3.

bek.).

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmezők 1960-ban illetve 1928-ban születtek és Budapesten

élnek.

A. 1. sz. per

5. 1996. november 8-án-án a kérelmezők jóhírnév megsértése miatt pert

indított M. alperes ellen, nem vagyoni kártérítést követelve. A Dombóvári

Városi Bíróság az alperes ellen folyamatban volt büntetőper befejezéséig

felfüggesztette az eljárást. 1998. április 15-én sor került az elsőfokú ítélet

meghozatalára, de a határozatot a bíróság fellebbezés nyomán 1999. május

KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

27-én hatályon kívül helyezte. Ezt követően a Szekszárdi Városi Bíróságot

jelölték ki a per tárgyalására. A bíróság két további, ugyanezen felek között

zajló pert egyesített a fő eljárással.

6. Az egyesített eljárás később a Budakörnyéki Bíróság előtt folytatódott.

Ez a bíróság 2002. január 24. és 2007. március 27. között számos tárgyalást

tartott. Bár a kérelmezők több tárgyaláson nem jelentek meg, úgy tűnik,

hogy a bíróságtól az eljárás távollétükben történő folytatását kérték. Végül a

Budakörnyéki Bíróság 2007. május 31-én helyt adott a kérelmezők

keresetének.

B. 2. sz. per

7. 1999. június 10-én Kalmár úr államigazgatási jogkörben okozott kár

miatt pert indított a Legfőbb Ügyészség ellen. A keresetlevelet áttették a

Pest Megyei Bírósághoz. 2000. szeptember 17-én a Megyei Bíróság a

felperes egyes igényeit elbírálta, a többi igényt pedig elkülönítette, és

vizsgálatát felfüggesztette egy folyamatban lévő per jogerős befejezéséig.

Ezt követően 2001. december 19-én az eljárás folytatódott. 2006. október 4-

ig azonban nem került sor tárgyalásra. 2007. március 14-én és 2008. április

14-én a bíróság további tárgyalásokat tartott. Az ügyiratokban fellelhető

információk szerint az ügy jelenleg is folyamatban van.

C. 3. sz. per

8. 2001-ben a bíróság bűnösnek találta Kalmár urat hamis vád

elkövetésében. 2003. július 30-án a kérelmező perújítást kért. Az

ügyiratokban fellelhető információk szerint a kérelem jelenleg is elbírálás

alatt áll.

D. 4. sz. per

9. 2004. augusztus 5-én J. úr becsületsértés vádjával büntető feljelentést

tett Kalmár úr ellen. 2006. március 20-án tárgyalásra került sor, amelyen

Kalmár úr azt panaszolta, hogy nem tájékoztatták megfelelően az ellene

felhozott vádakról. Az üggyel foglalkozó rendőrhatóság ellen benyújtott

elfogultsági kifogását elutasították, ezt követően – 2004. december 3-án –

benyújtott panaszára, úgy tűnik, nem kapott választ.

10. 2006. május 17-én Kalmár úr a Budapesti XX., XXI., és XXIII.

Kerületi Bíróság kizárását kezdeményezte. 2006. június 2-án a bíróság

elutasította az indítványt. Az ügyiratokban fellelhető információk szerint az

eljárás jelenleg is folyamatban van.

KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

11. A kérelmezők panaszolták, hogy a fenti „A” és „B” pontban

ismertetett polgári eljárások hossza összeegyeztethetetlen az Egyezmény 6.

Cikkének 1. bekezdésében foglalt „ésszerű idő” követelményével. Emellett

Kalmár úr általánosságban a hatékonyság hiányát panaszolta a

hatóságoknak a „D” pontban ismertetett büntetőeljárás során tanúsított

magatartása tekintetében, s különösen azt adta elő, hogy az elfogultsági

kifogás elutasítása miatt 2004. december 3-án benyújtott panaszával nem

foglalkoztak. A Bíróság számára e beadványok lényege a büntetőeljárás

elhúzódása miatti panasz. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott

büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően ...”

12. A Kormány vitatta az állítást.

13. A figyelembe veendő időszak az „A” eljárásban 1996. november 8-

án kezdődött és 2007. május 31-én zárult le. Ilyen módon az eljárás egy

bírósági szinten több mint tíz és fél évig tartott.

14. A „B”, illetve „D” pontban ismertetett eljárások tekintetében

figyelembe veendő időszak 1999. június 10-én, illetve 2004. augusztus 5-én

kezdődött, s az ügyiratokban fellelhető, a felek által előterjesztett

információk szerint a jelen ítélet meghozatalának időpontjában még nem ért

véget. Ilyen módon ezen eljárások egy bírósági szinten kilenc éve és három

hónapja, illetve négy éve és egy hónapja tartanak.

A. Elfogadhatóság

15. A Bíróság megjegyzi, hogy a panaszok nem nyilvánvalóan

alaptalanok az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben.

A Bíróság továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlanok. Ezért a kérelmeket elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

17. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, és a kérelmező illetve a

releváns hatóságok magatartása (ld., többek között, Pélissier and Sassi v.

France [GC], no. 25444/94, 67. bek. ECHR 1999-II). Ezen kívül, polgári

ügyekben a Bíróság azt is figyelembe veheti, hogy mi volt a per tétje a

kérelmezők számára (ld. többek között Frydlender v. France [GC], no.

30979/96, 43. bek., ECHR 2000-VII).

17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel.

18. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy a polgári eljárások és a büntetőeljárás hossza is túlzott

volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

19. Kalmár úr a „C” pontban ismertetett eljárás elhúzódását is

panaszolta. A Bíróság azonban észrevételezi, hogy a 6. Cikk nem

alkalmazható lezárt büntetőügyek ismételt megnyitására irányuló

eljárásokra. Ezért ez a panasz az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése

szerinti értelemben ratione materiae összeegyeztethetetlen az Egyezmény

rendelkezéseivel, így a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése

alapján el kell utasítani.

20. Kalmár úr az Egyezmény 6. Cikkének 3. bekezdése alapján azt is

panaszolta, hogy a „D” pontban ismertetett eljárásban nem kapott megfelelő

tájékoztatást az ellene felhozott vádakról. A Bíróság azonban megjegyzi,

hogy ez az eljárás még folyamatban van, ezért az ezen eljárás tisztességtelen

volta miatti panasz idő előtti. Ezért ezt a panaszt az Egyezmény 35.

Cikkének 1. és 4. bekezdése alapján a hazai jogorvoslatok kimerítésének

hiánya miatt el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

21. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt

KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett

félnek.”

A. Károk

22. A kérelmezők együttesen 2000 euró vagyoni kártérítést követeltek.

Ezen kívül, nem vagyoni kár tekintetében Kalmár úr 30000 eurót, Lorencz

asszony pedig 16000 eurót követelt.

23. A Kormány vitatta az igényeket.

24. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmezők bizonyos mértékű nem vagyoni kárt

szenvedtek. Méltányossági alapon a Bíróság Kalmár úr számára 12000

eurót, Lorencz asszony számára pedig 6000 eurót ítél meg ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

25. A kérelmezők együttesen 200 eurót követeltek a Bíróság előtt

felmerült költségek tekintetében.

26. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdésben.

27. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult a

költségek és kiadások megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy azok

ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve

ésszerűek. A jelen ügyben, a birtokában lévő információkra figyelemmel, a

Bíróság a teljes kért összeg megítélését tartja ésszerűnek.

C. Késedelmi kamat

28. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az „A”, „B” és „D” pontban ismertetett eljárások túlzott hosszával

kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá,

a

kérelem többi részét

elfogadhatatlanná nyilvánítja;

KALMÁR ÉS LORENCZ kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

7

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, az alperes Államnak az alábbi

kifizetéseket kell teljesítenie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási

árfolyam alkalmazásával:

(i) Kalmár úr számára nem vagyoni kár tekintetében 12000

(tizenkétezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét;

(ii) Lorencz asszony számára nem vagyoni kár tekintetében 6000

(hatezer) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét;

(iii) a kérelmezők számára költségek és kiadások tekintetében

együttesen 200 (kétszáz) eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók

összegét;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. október 7-én, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Françoise Elens-Passos

Hivatalvezető-helyettes

Françoise Tulkens

Elnök