EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(19689/05. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2009. szeptember 29.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Jánosi kontra Magyarország ügyben,  
az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként  
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:  
Françoise Tulkens, Elnök,  
Ireneu Cabral Barreto,  
Vladimiro Zagrebelsky,  
Danutė Jočienė,  
Dragoljub Popović,  
Sajó András,  
Nona Tsotsoria, bírák,  
és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes  
2009. szeptember 8-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem  
(19689/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok  
védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján két  
magyar állampolgár, János József és Jánosi Józsefné („a kérelmezők”)  
2005. május 20-án terjesztett a Bíróság elé.  
2. A kérelmezőket Cech A., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A  
Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az  
Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. A kérelmezők azt állították: tulajdonhoz fűződő jogaikat megsértették  
azzal, hogy színlelt adásvételi szerződés alapján valójában megfosztották  
őket ingatlanuk tulajdonjogától. Továbbá azt is állították, hogy nem állt  
rendelkezésükre hatékony jogorvoslat az Egyezmény Első kiegészítő  
jegyzőkönyvének 1. Cikke alapján számukra biztosított jogok  
érvényesítésére, s hogy az eljárás ésszerűtlenül hosszú ideig tartott.  
4. 2007. november 19-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a  
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy  
döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja meg.  
A TÉNYEK  
I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
5. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1955-ben, illetve 1958-ban  
születtek és Szolnokon élnek.  
6. A kérelmezők vállalkozást kívántak indítani, és 1994 márciusában  
tőkegyűjtésbe kezdtek. Kapcsolatba léptek egy hitelügynökséggel, s 1994.  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
március 12-én családi házukat érintő ingatlan adásvételi szerződést írtak alá  
egy magánszeméllyel. A szerződés alapján a tulajdonjogváltás 1995. július  
14-én bejegyzésre került.  
7. 1995 augusztusában a kérelmezők pert indítottak a Szolnoki Városi  
Bíróságon, a szerződés érvénytelenné nyilvánításával az eredeti állapot  
helyreállítását kérve a bíróságtól. A per az ingatlan-nyilvántartásban  
feljegyzésre került. A per hat hónapos szünetelést követően a felek  
kölcsönös megállapodásával megszűnt. A perfeljegyzést azonban ismeretlen  
okból 1998 júliusáig nem törölték az ingatlan-nyilvántartásból.  
8. 1998 júniusában az ingatlant eladták egy harmadik személynek. Az  
említett perfeljegyzés ingatlan-nyilvántartásból történt törlését követően  
1998. augusztus 25-én az új tulajdonos tulajdonjogát bejegyezték a  
nyilvántartásba. Ezen eseményekről való értesülésszerzésüket, és az ügy  
más módon történő rendezésére tett kísérletük sikertelenségét követően  
1998. szeptember 21-én a kérelmezők a korábbi perrel megegyező pert  
indítottak a Szolnoki Városi Bíróság előtt, ugyanazon felek által kötött más  
kölcsönszerződésekkel kapcsolatos igényeket is előterjesztve.  
9. Egy 2002 júniusában tartott tárgyalást követően a Városi Bíróság  
2004. március 4-én részben elutasította a kérelmezők keresetét. A bíróság  
megállapította, hogy bár a szerződés színlelt volt, az eredeti állapot  
helyreállítása lehetetlen volt, mivel a kérelmezők nem indították meg az  
előírt időben a pert.  
10. A Városi Bíróság megállapította, hogy az adásvételi szerződés  
nyilvánvalóan kölcsönügyletet takart, ilyen módon érvénytelen volt. Ez  
azonban nem lehetett hatással harmadik fél jogszerzésére, akinek  
jóhiszeműségét a kérelmezők nem tudták sikeresen megtámadni. A bíróság  
az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 31. § (2) bekezdésére  
hivatkozott, amely – az ingatlanpiac jogbiztonságának biztosítása érdekében  
– kimondta, hogy ilyen vitákban harmadik fél tulajdonost a tulajdonjogának  
bejegyzését követő 60 napon túl nem lehet megfosztani szerzeményétől, ha  
jóhiszeműen járt el, s ha a bejegyzés tényéről szóló határozatot kézbesítették  
a korábbi tulajdonosnak.  
11. A polgári törvénykönyv 237. § (2) bekezdése alapján azonban a  
bíróság helyreállította a felek közötti pénzügyi egyensúlyt, figyelembe véve  
a színlelt adásvételi szerződést, továbbá egyéb kölcsönszerződéseket. A  
bíróság összességében 8082214 forint (megközelítőleg 32300 euró), és ezen  
összeg kamatainak a kérelmezők részére történő megfizetésére kötelezte az  
alpereseket, amely összegből 4160000 forint (megközelítőleg 16300 euró) a  
tulajdon elvesztése miatti kártérítés volt.  
12. Valamennyi fél fellebbezett. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei  
Bíróság 2004. október 20-án helyben hagyta az elsőfokú határozatot.  
13. A Megyei Bíróság megerősítette az eredeti állapot helyreállításának  
lehetetlenségét, bár eltérő indoklást adott. A bíróság megjegyezte, hogy a  
hatvan napos határidő nem alkalmazható, mivel a harmadik fél  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
jogszerzésének ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzéséről szóló  
határozatot nem kézbesítették a kérelmezők számára. A bíróság azt is  
észrevételezte, hogy a törvényerejű rendelet fent említett rendelkezése  
folytán az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés módosítására három év elteltét  
követően nincs mód. A bíróság továbbá megállapította, hogy az ingatlan-  
nyilvántartásról szóló új törvény (1997. évi CXLI. törvény) azonos módon  
rendelkezett. A Megyei Bíróság nem látott okot arra, hogy a Városi Bíróság  
többi megállapításától – beleértve az ingatlan értékét is, amely a  
fellebbviteli eljárás során nem volt vitatott – eltérjen.  
14. A kérelmezők felülvizsgálati kérelmet terjesztettek a Legfelsőbb  
Bíróság elé. 2005. május 24-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmet.  
B. Releváns hazai jog és joggyakorlat  
1. Az Alkotmány  
2. §  
„(1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”  
13. §  
„(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.  
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott  
esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”  
57. §  
„(1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga  
van ahhoz, hogy … jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan  
bíróság … bírálja el.”  
2. 1959. évi IV. törvény a polgári törvénykönyvről  
207. §  
„(6) A színlelt szerződés semmis; ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a  
leplezett szerződés alapján kell megítélni.”  
234. §  
„(1) A semmis szerződés érvénytelenségére - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki  
határidő nélkül hivatkozhat. (…)”  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
237. §  
„(1) Érvénytelen szerződés esetében a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet kell  
visszaállítani.  
(2) Ha a szerződéskötés előtt fennállott helyzetet nem lehet visszaállítani, a bíróság a  
szerződést a határozathozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítja. … Ezekben az  
esetekben rendelkezni kell az esetleg ellenszolgáltatás nélkül maradó szolgáltatás  
visszatérítéséről.”  
3. 1972. évi 31. törvényerejű rendelete az ingatlan-nyilvántartásról  
31. §  
„(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében  
bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől  
számított hatvan nap alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről  
szóló határozatot a sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított  
három év alatt lehet a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt.”  
4. 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról  
5. §  
„(5) Érvénytelen okiraton alapuló bejegyzés alapján a jóhiszemű harmadik személy javára  
bejegyzett jog, illetőleg feljegyzett tény a ranghelyére irányadó időponttól számított három  
év eltelte után az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető.  
63.§  
„(2) Azzal szemben, aki további bejegyzés folytán, az előző bejegyzés érvényességében  
bízva, jóhiszeműen szerzett jogot, a törlési keresetet a kézbesítéstől számított hatvan nap  
alatt lehet megindítani, ha az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozatot a  
sérelmet szenvedő fél részére kézbesítették. A bejegyzéstől számított három év alatt lehet  
a törlési keresetet megindítani, ha kézbesítés nem történt.”  
91. §  
„(1) Ez a törvény 2000. január 1-jén lép hatályba; a már folyamatban lévő eljárásokat  
azonban a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni [azaz az ingatlan-nyilvántartásról  
szóló 1972. évi 31. törvényerejű rendelet szerint].”  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
6
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK (ELJÁRÁS  
HOSSZA) ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE  
15.  
A
kérelmezők panaszolták, hogy az eljárás hossza  
összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében  
lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A Kormány vitatta az állítást.  
16. A Bíróság megismétli, hogy a figyelembe veendő időszak három  
bírósági szinten hat évig és nyolc hónapig tartott. Ilyen hosszú eljárásra  
figyelemmel a panaszt elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
17. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. pl. Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, §  
43, ECHR 2000-VII). A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a  
Bíróság úgy véli, hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy  
meggyőző érvet, amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő  
következtetés levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára  
figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és  
nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének. Ezért az Egyezmény 6.  
Cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY ELSŐ KIEGÉSZÍTŐ JEGYZŐKÖNYVE 1.  
CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE  
18. A kérelmezők azt is panaszolták, hogy bár a hazai bíróságok  
megállapították az eredeti adásvételi szerződés érvénytelenségét,  
megtagadták az eredeti állapot helyreállítását – mivel az ingatlan-  
nyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet vonatkozó rendelkezései  
kizárták annak lehetőségét –, és csak kártérítést ítéltek meg számukra, ami  
az Egyezményhez fűzött Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke  
megsértésének minősül.  
19. A Kormány előadta, hogy a kérelmezők által elszenvedett korlátozás  
a közérdekkel összhangban álló, szükséges és arányos intézkedés volt. Ezzel  
összefüggésben a Kormány rámutatott arra, hogy az ingatlan-nyilvántartás  
közhitelességének a védelme, s különösen a jóhiszemű tulajdonszerzők  
jogainak biztosítása indokolta a jogi szabályozást és a kifogásolt bírósági  
határozatokat, amelyek a kérelmezők számára elvesztett ingatlanuk  
tekintetében csak vagyoni kártérítést tettek lehetővé, az eredeti állapot  
helyreállítását azonban nem.  
20. A kérelmezők vitatták e nézeteket, s lényegében azt állították, hogy  
az ingatlan-nyilvántartás védelmének és a jóhiszemű harmadik feleknek az  
érdeke teljes mértékben felülírta az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
7
alapján őket megillető jogokat. Ezért a kifogásolt intézkedés nem tekinthető  
arányosnak, vagy az Egyezménnyel összeférhetőnek.  
21. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezők beleegyeztek az 1995-  
ben indított per megszüntetésébe. Ezért amikor a harmadik fél megszerezte  
az ingatlan tulajdonjogát, ezt jóhiszeműen megtehette.  
22. A Bíróság szerint a kérelmezők ezt megakadályozhatták volna, ha  
nem egyeztek volna bele a fent említett per megszüntetésébe. Ha így tettek  
volna, akkor a perfeljegyzés az ingatlan-nyilvántartásban bejegyezve maradt  
volna, amely megakadályozta volna, hogy harmadik felek jóhiszeműen  
vehessék meg az ingatlant. A Bíróság úgy véli: a kérelmezők nem  
hivatkozhatnak olyan, jogszabályi rendelkezés alkalmazása folytán  
állítólagosan  
elszenvedett  
sérelemre,  
amelyet  
saját  
maguk  
megakadályozhattak volna. Ebből következően a kérelemnek ez a része  
nyilvánvalóan alaptalan, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4.  
bekezdése alapján el kell utasítani.  
III. AZ EGYEZMÉNY 6. (TISZTESSÉGES ELJÁRÁS) ÉS 13.  
CIKKÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE  
23. A kérelmezők az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján az  
eljárás tisztességtelen voltát is panaszolták. A Bíróság észrevételezi, hogy  
az ügyiratokban nincs olyan elem, amely arra utalna, hogy a bíróságok nem  
voltak pártatlanok, vagy hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen vagy  
önkényes lett volna. Ebből következően a kérelemnek ez a része  
nyilvánvalóan alaptalan, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4.  
bekezdése alapján el kell utasítani.  
24. Végül a kérelmezők panaszolták, hogy a hazai bírósági eljárás a  
szóban forgó határidő rövidsége miatt nem biztosított valódi lehetőséget az  
elvesztett ingatlan visszaszerzésére, amely sérti az Egyezmény 13. Cikkét.  
A Bíróság megismétli, hogy a 13. Cikk csak olyan esetekben követeli  
meg jogorvoslat rendelkezésre állását a hazai jogban, amikor valamely  
egyén „vitatható igénnyel” rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az  
Egyezményben lefektetett jogait vagy szabadságait megsértették (ld. például  
Boyle and Rice v. the United Kingdom, judgment of 27 April 1988, Series A  
no. 131, p. 23, § 52).  
25. Ezzel kapcsolatban a Bíróság utal fenti megállapításaira, amelyek  
szerint a kérelmezők tulajdonjogával és az eljárás tisztességtelen voltával  
kapcsolatos kérelmezői panaszok nyilvánvalóan alaptalanok. Ebből  
következően a 13. Cikk alapján előterjesztett panasz nem tekinthető  
„vitatható”-nak. Ebből következően a kérelemnek ez a része is  
nyilvánvalóan alaptalan, s az Egyezmény 35. Cikkének 3. és 4. bekezdése  
alapján ezt a részt is el kell utasítani.  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
8
IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
26. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt  
tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett  
félnek.”  
A. Károk  
27. A kérelmezők 18020000 forint (megközelítőleg 67200 euró) vagyoni  
kártérítést és 10000000 forint (megközelítőleg 37300 euró) nem vagyoni  
kártérítést követeltek.  
28. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők igényét.  
29. A Bíróság úgy véli, hogy az eljárás elhúzódása miatt a kérelmezők  
bizonyos mértékű nem vagyoni kárt szenvedtek. Ezért méltányossági alapon  
együttesen 1500 eurót ítél meg számukra ilyen címen.  
B. Költségek és kiadások  
30. A kérelmezők további 129000 eurót követeltek a hazai eljárásban  
felmerült költségek és kiadások megtérítésére. Továbbá 2000 eurót  
követeltek a Bíróság előtt felmerült költségek megtérítésére. Ez utóbbi  
tétellel kapcsolatban részletes elszámolást nyújtottak be az ügyvédjük által  
felszámított munkaórákról, amely szerint az ügyvéd 100 eurós óradíjjal húsz  
munkaórát fordított az ügyre (két óra konzultáció az ügyféllel, négy óra  
ügyirat tanulmányozás, hat óra esetjog tanulmányozás és nyolc óra  
beadványkészítés).  
31. A Kormány túlzottnak találta a kérelmezők igényét.  
32. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező annyiban jogosult a költségek  
és kiadások megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy azok ténylegesen  
és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve ésszerűek. A jelen  
ügyben – a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra  
figyelemmel – a Bíróság elutasítja a hazai eljárással kapcsolatos  
költségtérítési igényt, a Bíróság előtti eljárás tekintetében előterjesztett  
igényt illetően azonban a teljes összeg megítélését ésszerűnek tartja.  
C. Késedelmi kamat  
33. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,  
amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.  
JÁNOSI kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
9
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem  
többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmezők számára:  
(i) nem vagyoni kár tekintetében 1500 (ezerötszáz) eurót, továbbá az  
ezen összeget terhelő adók összegét;  
(ii) költségek és kiadások tekintetében 2000 (kétezer) eurót, továbbá  
az ezen összeget terhelő adók összegét  
kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam  
alkalmazásával;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű  
kamatot kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. szeptember 29-én,  
a Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
Françoise Elens-Passos  
Hivatalvezető-helyettes  
Françoise Tulkens  
Elnök