JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

Jaczkó kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(40109/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. július 18.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

A Jaczkó kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

R. TÜRMEN,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI,

D. JOČIENĖ, bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. június 27-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően az azon

időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (40109/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Jaczkó Dezső magyar

állampolgár 2003. március 31-én terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Ruszthy G. Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt (a “Kormány”) dr. Höltzl Lipót képviselte az

Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3.

bekezdése alapján úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát

együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1948-ban született és Budapesten él.

5. 1987. december 28-án a kérelmező házassági vagyonközösség

megosztása iránti pert indított volt felesége ellen.

6. 1988. március 29. és 1992. május 19. között a bíróság tíz tárgyalást

tartott és több értékbecslői szakvéleményt szerzett be.

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

3

7. 1994. szeptember 19-én és december 16-án, valamint 1995. február 2-

án és március 23-án további tárgyalásokra került sor. Időközben a szakértő

új szakvéleményt terjesztett elő, amit később kiegészített.

8. 1995. június 20-án a Budai Központi Kerületi Bíróság arra kötelezte a

kérelmezőt, hogy 675.000 forintot fizessen volt feleségének.

9. Fellebbezés nyomán a Fővárosi Bíróság 1996. március 8-án hatályon

kívül helyezte a megfellebbezett ítélet egy részét, ezen rész vonatkozásában

új eljárásra utasította a Kerületi Bíróságot, továbbá megosztotta a közös

vagyont.

10. 1997. május 27-én a kérelmező felülvizsgálati kérelme nyomán a

Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a másodfokú ítélet

vagyonmegosztással kapcsolatos részét. Emiatt a Kerületi Bíróságnak e rész

vonatkozásában is új eljárást kellett lefolytatnia.

11. A megismételt eljárásban a Kerületi Bíróság 1998. június 19-én,

szeptember 1-én és október 27-én tárgyalást tartott és újabb szakértőt

rendelt ki. 1999. január 21-én a bíróság elutasította a kérelmező elfogultsági

kifogását.

12. 1999. október 19-én, valamint 2000. január 24-én és március 6-án

további tárgyalásokra került sor. A 2000. szeptember 19-re kitűzött

helyszíni szemlét el kellett halasztani, mert a kérelmező nem járult hozzá az

alperes személyes megjelenéséhez. 2001. február 28-án a szakértő újabb

szakvéleményt terjesztett elő.

13. 2001. június 19-én újabb tárgyalásra került sor. A 2001. július 10-re

kitűzött következő tárgyalást a kérelmező kérelmére 2001. augusztus 23-ra

halasztotta a bíróság.

14. 2001. szeptember 5-én a Kerületi Bíróság egy közös tulajdonú

ingatlan tulajdonjogát megosztotta, a tulajdonjogot a kérelmezőnek ítélte, s

arra kötelezte a kérelmezőt, hogy volt felesége számára kártérítést és

elmaradt bérleti díjat fizessen. A bíróság okirati bizonyítékokra, a felek

vallomásaira és két építész szakértő szakvéleményére támaszkodott. 2001.

november 12-én a kérelmező fellebbezett.

15. 2002. március 1-én fellebbezési tárgyalásra került sor. 2002. március

22-én a fellebbviteli bíróság szakértőt rendelt ki, aki 2002. június 25-én

terjesztette elő szakvéleményét.

16. 2002. november 6-án a Fővárosi Bíróság megnövelte a kérelmező

által fizetendő kártérítés összegét. Továbbá hatályon kívül helyezte a

Kerületi Bíróság ítéletének az elmaradt bérleti díjjal kapcsolatos részét, s

ebben a vonatkozásban az eljárást megszüntette. Az ítélet jogerőre

emelkedett.

17. 2002. december 19-én a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett

elő, azt állítva, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan volt és nem állt

összhangban a releváns anyagi jogi szabályokkal.

18. Előzetes vizsgálatában

a

Legfelsőbb Bíróság

a

polgári

perrendtartásról szóló törvény 273. § alapján 2003. május 13-án elutasította

4

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

a felülvizsgálati indítvány érdemi vizsgálatát. A bíróság a polgári

perrendtartásról szóló törvény 270. § (2) – releváns időszakban hatályos –

szövegét alkalmazta, amely szerint jogszabálysértésre hivatkozva akkor

lehet jogerős ítéletet felülvizsgálni, hogyha a felülvizsgálat a joggyakorlat

egysége, továbbfejlesztése érdekében szükséges.

19. 2003. szeptember 24-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező

jogerős ítélet kiigazítása iránti kérelmét. A Bíróság úgy vélte, hogy a

kérelem lényegében a jogerős határozat egyes – ítélt dolognak minősülő –

rendelkezéseinek megváltoztatására irányult, így a kérelem ratione materiae

összeegyeztethetetlen volt a határozatok kijavítására vonatkozó eljárásjogi

szabályokkal.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

20. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

21. A Kormány vitatta a panaszt.

22. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba

lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban

figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. A Bíróság

észrevételezi, hogy ezen időpontban az eljárás már csaknem öt éve

folyamatban volt.

A szóban forgó időszak 2003. május 13-án zárult le. Ilyen módon az

eljárás három bírósági szinten tíz és fél évig tartott.

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

5

A. Elfogadhatóság

23. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

24. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között

Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

25. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

26. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

27. A kérelmező az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján

panaszolta, hogy az eljárás tisztességtelen volt, mivel az ítélet kijavítása

iránti kérelmét a bíróság elutasította. Azt is előterjesztette, hogy a

Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban megtagadták tőle a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot.

28. Amennyiben a kérelmező panasza a bizonyítékok értékelését és a

Fővárosi Bíróság előtt lefolytatott eljárás eredményét érinti, úgy a Bíróság

megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének megfelelően feladata a

Szerződő Államok által az Egyezménnyel kapcsolatban tett vállalások

tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen nem feladata a Bíróságnak,

hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan elkövetett tény- és jogbeli

6

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e tévedések az Egyezményben

védett jogokat és szabadságokat sérthetik. Továbbá, miközben az

Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes tárgyaláshoz való jogot,

semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok elfogadása vagy

értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket elsősorban a nemzeti

jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk (Schenk v.

Switzerland, judgment of 12 July 1988, Series A no. 140, p. 29, §§ 45-46).

A jelen ügyben az ügyiratok alapján nincs jele annak, hogy a Fővárosi

Bíróság elfogult lett volna, vagy hogy az eljárás egyéb módon

tisztességtelen lett volna. Továbbá, a kérelmező beadványai alapján nincs

jele annak, hogy az Egyezményben vagy annak jegyzőkönyveiben számára

biztosított egyéb jogokat megsértették volna.

Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan

az Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az

Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

29. Azt illetően, hogy a kérelmező számára nem engedélyezték a

felülvizsgálatot, a Bíróság észrevételezi: a Legfelsőbb Bíróság álláspontja

szerint a kérelmező ügyében nem merült fel fontos, közérdekű jogkérdés,

ami a felülvizsgálat elvégzésének feltétele lett volna. A Bíróság továbbá

észrevételezi, hogy amennyiben egy legfelsőbb bíróság jogalap hiányára

hivatkozva utasítja el valamely ügy vizsgálatát, akkor nagyon korlátozottá

válik azon érvek köre, amelyek kielégítik az Egyezmény 6. Cikke által

támasztott követelményeket (ld. mutatis mutandis Nerva and Others v. the

United Kingdom (dec.), no. 42295/98, 11 July 2000). A Bíróság véleménye

szerint ez az elv alkalmazandó a magyar Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálat

iránti kérelmekkel kapcsolatos határozataira is. Mivel semmilyen jel nem

utal arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság önkényesen járt volna el, a Bíróság úgy

véli, hogy ez a panasz is nyilvánvalóan megalapozatlan a 35. Cikk 3.

bekezdése alapján, ezért a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének 4.

bekezdése alapján el kell utasítani.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

30. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

7

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

31. A kérelmező 11.5 millió forint vagyoni és 5 millió forint nem

vagyoni kártérítést követelt.

32. A Kormány túlzottnak találta az igényt.

33. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Azonban úgy véli,

hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve

7.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

34. A kérelmező további 3.010.320 forintot követelt a hazai bíróságok és

a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek megtérítésére.

35. A Kormány vitatta az igényt.

36. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság ilyen címen 1.500 euró megítélését tartja ésszerűnek.

C. Késedelmi kamat

37. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a panasz

többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;

8

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

7.000 eurót (hétezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.500 eurót

(ezerötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell

kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott

átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. július 18-án került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető

Az Egyezmény 45. Cikkének 2. bekezdésével és a Bírósági eljárási

szabályzat 74. szabály 2. bekezdéssel összhangban a Bíróság az alábbi

különvéleményt csatolja az ítélethez:

(a) Mularoni bíró különvéleménye.

J.-P.C.

S.D.

JACZKÓ v. HUNGARY JUDGMENT

9

MULARONI BÍRÓ KÜLÖNVÉLEMÉNYE

Egyetértek a többség indoklásával és következtetésével, kivéve az ítélet

29. bekezdését, amely a kérelmező felülvizsgálat iránti kérelmének

Legfelsőbb Bíróság általi megtagadásával kapcsolatos.

A jelen kérelem ezen része vonatkozásában is azt az indoklást kellene

alkalmazni, amit a Bíróság – többek között – az Ilvesviita-Sallinen v.

Finland (no. 59578/00, decision of 22 June 2004) ügyben alkalmazott.

Amikor egy ügy előzetes vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság arról

határoz,

hogy

a

felülvizsgálat

engedélyezéséhez

szükséges

követelményeknek eleget tettek-e, akkor a bíróság nem “polgári jogi

jogokról és kötelezettségekről” határoz. Véleményem szerint a 6. Cikk 1.

bekezdése nem alkalmazható a szóban forgó eljárásra, amelyben a magyar

Legfelsőbb Bíróság az ügy érdemének vizsgálata nélkül elutasította a

Fővárosi Bíróság határozata elleni felülvizsgálat engedélyezését.

Úgy vélem, hogy a kérelem ezen része a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti

értelemben ratione materiae összeegyeztethetetlen az Egyezmény

rendelkezéseivel, s ezt a részt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése

alapján el kell utasítani.