J. T. kontra MAGYARORSZÁG (TÖRLÉS) ÍTÉLET

A J. T. kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

GAUKUR JÖRUNDSSON,

L. LOUCAIDES,

C. BÎRSAN,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI, bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2002. március 12-én és 2003. július 1-én tartott zárt ülésén lefolytatott

tanácskozását követően

az utóbb említett időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (44608/98

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény („az Egyezmény”) korábbi 25. Cikke alapján egy magyar

állampolgár, J.T. („a kérelmező”) 1998. június 23-án terjesztett az Emberi

Jogok Európai Bizottsága elé.

2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. A kérelmező különösen azt panaszolta, hogy a Buda Környéki Bíróság

előtt 1993. április 16-án indított eljárás ésszerűtlenül hosszú ideig tartott.

4. A kérelem 1998. november 1-én, az Egyezmény Tizenegyedik

kiegészítő jegyzőkönyvének hatályba lépésével került át a Bírósághoz

(Tizenegyedik kiegészítő jegyzőkönyv 5. Cikk, 2. bekezdés).

5. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági

szabályzat, 52. szabály 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. szabálya 1.

bekezdésének megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló

Kamara (Egyezmény 27. Cikk, 1. bekezdés).

6. 2001 november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak összetételét

(25. szabály 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második Szekcióra

osztották (52. szabály 1. bek.).

7. 2002. március 12-i határozatával a Bíróság részben elfogadhatóvá

nyilvánította a kérelmet.

8. 2002. május 31-én és október 11-én kelt leveleire a Hivatal nem kapott

választ a kérelmezőtől. Újabb, 2002. november 29-én kelt és ajánlott

J. T. kontra MAGYARORSZÁG (TÖRLÉS) ÍTÉLET

küldeményként feladott levelét a kérelmező lakcímén 2002. december 6-án

aláírás ellenében átvették. A Hivatal azonban erre a levélre sem kapott

választ.

9. A Bíróság később értesítést kapott arról, hogy a kérelmező 2002.

december 16-án elhunyt. Helyébe nem lépett jogutód.

A TÉNYEK

I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

10. A kérelmező 1950-ben született és Gyömrőn, Magyarországon élt.

11. 1986-ban foglalkozása körében végzett munkájával összefüggésben

balesetet szenvedett. 1990 júliusáig részleges munkaképtelensége miatt

baleseti járadékban részesült. Mivel az ezt követően elvégzett orvosi

vizsgálatok munkaképességének javulását állapították meg, 1990

augusztusától nem folyósították számára a járadékot.

12. 1993. április 16-án a kérelmező perben támadta meg a

társadalombiztosítási

hatóságok

járadékfizetés

folyósításának

megszüntetéséről szóló határozatait.

13. 1993. április 30-án, június 7-én és szeptember 3-án a Buda Környéki

Kerületi Bíróság tárgyalást tartott. 1993. december 21-én a bíróság

egyesítette a kérelmező által a társadalombiztosítási hatóságok ellen

benyújtott kereseti kérelmeit. 1994. január 12. és 1996. március 1. között

több tárgyalásra és szakértői vizsgálatra került sor.

14. 1997. június 24-én a Kerületi Bíróság traumatológus szakértőt rendelt

ki. 1997. szeptember 15-én és október 9-én a kérelmező további orvosi

vizsgálatokon esett át. A kiegészített szakvélemény előterjesztésére 1998.

február 10-én került sor. 1998. február 12-én a Kerületi Bíróság felkérte az

Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát az ügyben

előterjesztett eltérő orvosi szakvélemények felülvizsgálatára. A Bizottság

1998. szeptember 2-án terjesztette elő szakvéleményét.

15. 1998. november 12-én a Kerületi Bíróság elutasította a kérelmező

keresetét.

16. 1999. március 8-án a Pest Megyei Bíróság elutasította a kérelmező

fellebbezését.

17. 2000. december 12-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező

felülvizsgálati kérelmét. A határozatot kézbesítés céljából 2001. március 13-

án küldték meg az elsőfokú bíróságnak.

18. 2002. december 16-án a kérelmező elhunyt. A Kormány 2003. május

14-én értesítette a Hivatalt erről a tényről. A kérelmező egyetlen jogutóda –

amennyiben van ilyen – sem lépett kapcsolatba a Bírósággal.

J. T. kontra MAGYARORSZÁG (TÖRLÉS) ÍTÉLET

A JOG

19. A Bíróság tudomásul veszi a kérelmező 2002. december 16-i halálát,

azonban úgy véli, hogy a haláleset önmagában nem jelenti a panasz

rendezését. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az elhunyt kérelmező közeli

hozzátartozói elvileg jogosultak arra, hogy a kérelmező helyébe lépjenek (X

v. France ítélet,1992. március 31, Series A no. 234-C, 89. o., 26. §).

20. A kérelmező a rokkantsági ellátásával kapcsolatos eljárás hosszát

panaszolta. Ilyen módon a per tárgya szorosan kapcsolódott az elhunyt

kérelmező személyéhez. Jogutód azonban nem lépett a kérelmező helyébe.

21. Ilyen körülmények között a Bíróság megállapítja, hogy a kérelem

további vizsgálata az Egyezmény 37. Cikkének 1.(c) bekezdése szerinti

értelemben nem indokolt. Továbbá, a Bíróság nem lát olyan – a 37. Cikk 1.

bekezdésének végén említett – általános okot sem, amely a kérelem

vizsgálatának folytatását ezen rendelkezés alapján szükségessé tenné.

22. Ezért a kérelmet törölni kell az ügylajstromból.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

Úgy határoz, hogy az ügyet törli az ügylajstromból,

Készült angol nyelven, az írásos értesítés 2003. július 22-én került

megküldésre, a Bíróság Eljárási szabályzata 77. szabálya 2. és 3.

bekezdésének megfelelően.

J.-P. COSTA, Elnök

S. DOLLÉ, Hivatalvezető