EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(30077/03. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2007. május 3.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Hélioplán Kft. kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

F. TULKENS, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

V. ZAGREBELSKY,

A. MULARONI,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2007. április 3-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (30077/03.

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar gazdasági

társaság, a Hélioplán Kft. (a “kérelmező”) 2003. augusztus 7-én terjesztett a

Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót

képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból. A kérelmező

társaságot ügyvezető igazgatója, Détár J.T. képviselte.

3. 2005. szeptember 15-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt

a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy

döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező, egy budapesti székhelyű korlátolt felelősségű társaság,

1991-ben került bejegyzésre.

5. 1995. szeptember 21-én a Magyar Vöröskereszt kártérítési pert indított

a kérelmező ellen.

HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

6. A bíróság több tárgyalást tartott, szakvéleményeket szerzett be, majd

1999. november 18-i közbenső ítéletében megállapította a kérelmező

felelősségét a kárért.

7. A Legfelsőbb Bíróság 2001. február 5-én másodfokú bíróságként,

2003. április 30-án pedig felülvizsgálati bíróságként eljárva helyben hagyta

a közbenső ítéletet.

8. Az elsőfokú eljárás 2003. november 19-én folytatódott. Több

tárgyalást követően 2004. június 9-én a Fővárosi Bíróság megállapította a

kártérítési összeget. 2004. szeptember 15-én kijavította a határozatot.

9. 2005. március 8-án a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében felemelte a

kártérítési összeget.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

10. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen

az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”

11. A Kormány vitatta a panaszt.

12. A figyelembe veendő időszak 1995. szeptember 21-én kezdődött és

2005. március 8-án zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten csaknem

kilenc és fél évig tartott.

A. Elfogadhatóság

13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, 43. §, ECHR 2000-VII).

15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

16. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben

az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

17. A kérelmező az Egyezmény 6., 13., 14. és 17. Cikke alapján az

eljárás kimenetelét is panaszolta.

18. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a

bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét

érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének

megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel

kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen

nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan

elkövetett tény- vagy jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e

tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.

Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok

elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket

elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk

(ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999,

Reports of Judgments and Decisions 1999-I, 98-99. o., 28. §).

19. A jelen ügyben a Bíróság úgy véli: az ügyiratok alapján nincs jele

annak, hogy a bíróságok a 6. Cikket megsértve elfogultak lettek volna, vagy

hogy az eljárás egyéb módon tisztességtelen vagy önkényes lett volna.

Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan az

Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az

Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

20. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt íl meg a sértett félnek.”

A. Károk, költségek és kiadások

21. A kérelmező vagyoni és nem vagyoni kár, továbbá a hazai bíróságok

és a Bíróság előtti eljárásban felmerült költségek és kiadások megtérítésére

összesen 1,2 millió eurót követelt.

22. A Kormány vitatta az igényt.

23. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező társaság nem vagyoni kárt szenvedett.

Méltányossági alapon ítélve 4 800 eurót ítél meg számára ilyen címen.

24. Továbbá, a Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult

költségei és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság ilyen címen 400 euró megítélését tartja ésszerűnek a

jogi képviselő által nem képviselt kérelmező számára.

B. Késedelmi kamat

25. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem

többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja,

HÉLIOPLÁN KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

(a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni

kár tekintetében 4 800 (négyezer nyolcszáz) eurót, költségek és kiadások

tekintetében 400 (négyszáz) eurót, továbbá az ezen összegeket terhelő

adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti valutájában, a

teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2007. május 3-án, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

F. TULKENS

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető