HEGEDŰS kontra MAGYARORSZÁG (BÉKÉS RENDEZÉS) ÍTÉLET

A Hegedűs kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

GAUKUR JÖRUNDSSON,

L. LOUCAIDES,

C. BÎRSAN,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI, bírák

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2002. március 12-i és 2003. március 4-i zárt ülésén lefolytatott

tanácskozását követően

az utóbb említett időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (43649/98

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény („az Egyezmény”) korábbi 25. Cikke alapján két magyar

állampolgár, Hegedűs Sándor és Hegedűs Sándorné („a kérelmezők”) 1998.

július 30-án terjesztettek az Emberi Jogok Európai Bizottsága elé.

2. A Magyar Kormányt („a Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. A kérelmezők, többek között, az Egyezmény 6. Cikkének 1.

bekezdése alapján a birtokháborítási eljárás elhúzódását panaszolták.

4. A kérelem 1998. november 1-én, az Egyezmény Tizenegyedik

kiegészítő jegyzőkönyvének hatályba lépésével került át a Bírósághoz

(Tizenegyedik kiegészítő jegyzőkönyv 5. Cikk, 2. bekezdés).

5. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági

szabályzat, 52. szabály 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. szabálya 1.

bekezdésének megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló

Kamara (Egyezmény 27. Cikk, 1. bekezdés).

6. 2001. november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak

összetételét (25. szabály 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második

Szekcióra osztották (52. szabály 1. bek.).

7. A felek észrevételeinek kézhezvételét követően a Bíróság 2002.

március 12-én elfogadhatónak nyilvánította a kérelem azon részét, amelyet a

Kormánnyal is közölt. A kérelmező többi panaszát elfogadhatatlannak

nyilvánította.

HEGEDŰS kontra MAGYARORSZÁG (BÉKÉS RENDEZÉS) ÍTÉLET

8. Levélváltást követően 2002. október 11-én a Hivatalvezető az

Egyezmény 38. Cikkének 1. (b) bekezdése szerinti békés rendezés elérését

javasolta a feleknek.

9. 2002. november 6-án a kérelmezők, november 7-én pedig a Kormány

terjesztette elő az ügy békés rendezését elfogadó alakszerű nyilatkozatát.

A TÉNYEK

10. A kérelmezők 1936-ban, illetve 1937-ben születtek és Tatán,

Magyarországon élnek.

11. 1987 májusában a Tatabányai Városi Bíróság a kérelmezők

szomszédja, O-né keresetének helyt adva annak tűrésére kötelezte a

kérelmezőket, hogy az O-né ingatlanából kivezető csatornát a kérelmezők

kertjének egy részén átvezetve kössék be az utcai szennyvízcsatornába.

12. 1988-ban a kérelmezők birtokháborítási pert indítottak O-né ellen azt

állítva, hogy a csatornabekötéskor O-né túllépte az 1987-ben számára

biztosított jogok terjedelmét.

13. 1990 júliusában a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság hatályon

kívül helyezte a Városi Bíróság kereset-elutasító határozatát, és az ügyet

visszautalta a Városi Bíróság elé. A megismételt eljárásban a Városi

Bíróság 1991 februárjában újból elutasította a kérelmezők keresetét. 1991

októberében a Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte a határozatot és

másodszor is új eljárásra utasította a Városi Bíróságot.

14 A megismételt eljárásban a Városi Bíróság 1993. február 2-án

tárgyalást tartott és műszaki szakértő kirendeléséről határozott. 1995. május

9-én helyszíni szemlére került sor. 1995. november 9-én a bíróság újabb

szakértőt rendelt ki, majd a kérelmezők panasza nyomán 1996. január 22-én

visszavonta a szakértő kirendelését. 1996 áprilisában a szakértő visszaküldte

a dokumentációt a Városi Bíróságnak, jelezve, hogy a kérelmezők

megakadályozták a helyszíni szemle megtartását. 1996. november 14-én a

Városi Bíróság szakvéleményt kért az Igazságügyi Műszaki Szakértői

Intézettől, amelyet az Intézet 1997. március 26-án terjesztett elő. A végleges

szakvélemény benyújtására 1997. szeptember 23-án került sor.

15. 1997. november 13-án a Városi Bíróság helyt adott a kérelmezők

keresetének, megállapította, hogy a csatorna bekötésével az alperes

birtokháborítást követett el, s a csatorna eltávolítására kötelezte az alperest.

A bíróság egyúttal elutasította az alperes szolgalmi jog alapítására irányuló

ellenkeresetét.

16. 1998. május 15-én a Megyei Bíróság elutasította az alperes

fellebbezését.

HEGEDŰS kontra MAGYARORSZÁG (BÉKÉS RENDEZÉS) ÍTÉLET

17. Az ítélet ellen az alperes 1998. június 17-én felülvizsgálati kérelmet

terjesztett elő, amelyre a kérelmezők 1998. szeptember 28-án ellenkérelmet

nyújtottak be.

18. 1998. november 19-én a Tatai Városi Bíróság az ítélet

végrehajtásának kikényszerítésére hívta fel a bírósági végrehajtót. A

végrehajtásra 1998. december 4-én került sor.

19. 1999. március 10-én a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta a

szolgalmi jog létesítését elutasító határozatot, de az első- és másodfokú

ítélet többi részét hatályon kívül helyezte, s a kérelmezők keresetét

elutasította. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes nem

terjeszkedett olyan mértékben túl az 1987-ben megítélt jogok terjedelmén,

amely a csatorna eltávolítását indokolttá tette volna. Amennyiben a

kérelmezők a csatorna ingatlanukon keresztül történő bekötésének a

jogosságát vitatták, úgy keresetüket a Legfelsőbb Bíróság res judicata-nak

minősítette. Az ítéletet 1999. június 4-én kézbesítették a kérelmezők

számára.

A JOG

10. 2002. november 6-án a Bíróság a kérelmezők által aláírt alábbi

nyilatkozatot kapta kézhez:

„Közöljük, hogy Magyarország Kormánya készen áll arra, hogy 6.720 eurót (hatezer-

hétszázhúsz eurót), vagy ezen összegnek megfelelő, az Európai Központi Bank által a

teljesítéskori átváltási árfolyamon számított magyar forintot, továbbá – késedelmes

kifizetés esetén – ezen összeg után kamatot fizessen részünkre együttesen vagyoni és nem-

vagyoni kárunk, valamint költségeink és kiadásaink megtérítésére a Bíróság előtt lévő,

43649/98 sz. kérelmünk békés rendezése céljából.

Elfogadjuk a javaslatot és a jelen kérelem tényei tekintetében lemondunk minden további,

Magyarországgal szembeni követelésről. Kijelentjük, hogy a békés rendezéssel az ügy

jogerősen megoldódik, s hogy nem kérjük az ügy Nagykamara elé terjesztését.”

21. 2002. november 7-én a Bíróság az alábbi nyilatkozatot kapta a

Kormánytól:

“Kijelentem, hogy Magyarország Kormánya 6.720 eurót (hatezer-hétszázhúsz euró), vagy

annak megfelelő, az Európai Központi Bank által a békés rendezéskori átváltási árfolyam

alkalmazásával számított magyar forintot fizet együttesen Hegedűs Sándor és Hegedűs

Sándorné részére 43649/98 számon bejegyzett kérelmük békés rendezése céljából. Ezen

összeg fedezi minden vagyoni és nem-vagyoni kárukat, költségeiket és kiadásaikat. Az

összeget az emberi jogok európai egyezménye 37. Cikke 1.(b) bekezdésének megfelelően a

Bíróság határozatának kézhezvételétől számított három hónapon belül kell kifizetni.

Ezen összeget a kérelmezők által megadott bankszámlára, adók és egyéb járulékok

levonása nélkül kell átutalni.

HEGEDŰS kontra MAGYARORSZÁG (BÉKÉS RENDEZÉS) ÍTÉLET

A fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés időpontjáig a késedelmes

időszakra az Európai Központi Bank marginális kamatával megegyező mértékű kamatot,

plusz három százalékpontot kell fizetni a fenti összeg után.

A Kormány kijelenti, hogy nem kéri az ügy Nagykamara elé terjesztését. A kifizetéssel az

ügy jogerősen megoldódik.”

22. A Bíróság tudomásul veszi a felek által kötött megállapodást

(Egyezmény 39. Cikke). A Bíróság megállapítja, hogy a rendezés az

Egyezményben és az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvekben meghatározott

emberi jogok tiszteletben tartásán alapul (az Egyezmény 37. Cikke 1.

bekezdésének vége, és a Bíróság Eljárási szabályzata 62. szabályának 3.

bekezdése).

23. Ezért az ügyet törölni kell az ügylajstromból.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Úgy határoz, hogy az ügyet törli az ügylajstromból,

2. Tudomásul veszi a felek azon vállalását, hogy nem kérik az ügy

Nagykamara általi újbóli tárgyalását.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés 2003. március 25-én került

megküldésre, a Bíróság Eljárási szabályzata 77. szabálya 2. és 3.

bekezdésének megfelelően.

J.-P. COSTA, Elnök

S. DOLLÉ, Hivatalvezető