FODOR v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

FODOR kontra MAGYARORSZÁG

(4564/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. május 23.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

FODOR v. HUNGARY JUDGMENT

A Fodor kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

A. MULARONI,

E. FURA-SANDSTRÖM,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák

és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes

2006. május 2-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően az azon

időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (4564/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Fodor Julianna (a

“kérelmező”) magyar állampolgár 2003. január 6-án terjesztett a Bíróság

elé.

2. A kérelmezőt Ágotai T. Kisújszálláson praktizáló ügyvéd képviselte.

A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. szeptember 3-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt.

Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy határozott, hogy a

kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1943-ban született és Tiszatenyőn él.

5. Úgy tűnik, hogy 1991 októberében vagy decemberében a kérelmező

államigazgatási jogkörben okozott kár miatt kártérítési pert indított a Jász-

Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság ellen. Azon károk tekintetében követelt

kártérítést, amelyeket a Megyei Bíróság alá tartozó Szolnok Városi Bíróság

végrehajtójának 1991. évi intézkedései következtében a végrehajtó által a

kérelmező tulajdonán foganatosított végrehajtás során állítólagosan

elszenvedett.

FODOR v. HUNGARY JUDGMENT

3

6. 1994. november 24-én a Legfelsőbb Bíróság a Hajdú-Bihar Megyei

Bíróságot jelölte ki az eljárás lefolytatására. 1996. december 2-án a

kérelmező ügye soron kívüli elbírálását kérte.

7. 1997 januárjában az alperes előterjesztette a kérelmező követeléseivel

kapcsolatos válaszészrevételeit. 1997. január 27-én és március 10-én

tárgyalásokra került sor. Az utóbb említett időpontban a bíróság

felfüggesztette az eljárást egy másik per elbírálásáig. Az a per 1998. október

13-án zárult le. Úgy tűnik azonban, hogy a kérelmező csak 1999

októberében – amikor az eljárás folytatását kérte – értesítette a lezárulás

tényéről a Megyei Bíróságot. 2003 januárjában a kérelmező ismételten kérte

az eljárás folytatását. Ugyanakkor elfogultsági kifogást terjesztett elő a

Megyei Bíróság ellen. 2003. június 4-én a Legfelsőbb Bíróság elrendelte az

ügy áttételét a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságra.

8. A Megyei Bíróság 2003. október 17-én tárgyalást tartott. 2003.

október 22-én elutasította a kérelmező keresetét.

9. Fellebbezés nyomán 2004. február 19-én a Fővárosi Ítélőtábla

hatályon kívül helyezte az ítéletet, s az ügyet visszautalta az elsőfokú

bírósághoz.

10. A megismételt eljárásban a Megyei Bíróság 2004. június 28-án

tárgyalást tartott. 2004. július 2-án ítéletet hozott, amelyet a Fővárosi

Ítélőtábla 2004. november 25-én részben helybenhagyott, részben

módosított.

11. A még el nem bírált igények tekintetében a Megyei Bíróság 2005.

február 28-án és április 29-én tárgyalást tartott. Két szakértő kirendelésére

került sor, akik 2005. június 21-én, illetve október 6-án terjesztették elő

szakvéleményüket.

12. 2005. október 26-án a Megyei Bíróság kártérítést ítélt meg a

kérelmező számára, további követeléseit pedig elutasította.

13. A kérelmező 2006 januárjában fellebbezést terjesztett elő a

Debreceni Ítélőtáblánál. Az eljárás jelenleg is folyamatban van.

4

FODOR v. HUNGARY JUDGMENT

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

14. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

15. A Kormány vitatta a panaszt.

16. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni kérelmezési jog Magyarország általi elismerése hatályba

lépett. Az ezen időpont óta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez

azonban figyelembe kell venni azt is, hogy 1992. november 5-én milyen

stádiumban volt az eljárás. A Bíróság észrevételezi, hogy azon időpontban

az eljárás megközelítőleg egy éve már folyamatban volt.

17. A szóban forgó eljárás még nem zárult le. Ilyen módon ez idáig két

bírósági szinten több mint tizenhárom éve és hat hónapja tart.

A. Elfogadhatóság

18. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

19. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

FODOR v. HUNGARY JUDGMENT

5

20. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

21. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

22. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

23. A kérelmező 15 millió forint¹nem vagyoni kártérítést követelt.

24. A Kormány vitatta az igényt.

25. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.

Méltányossági alapon 9.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.

¹57.900 euró (EUR)

6

FODOR v. HUNGARY JUDGMENT

C. Késedelmi kamat

27. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatónak nyilvánítja a kérelmet;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

9.000 eurót (kilencezer euró), továbbá az ezen összeget terhelő adók

összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor

alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. május 23-án került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. NAISMITH

Hivatalvezető-helyettes