FEJES v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

FEJES kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(7873/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. április 11.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

FEJES v. HUNGARY JUDGMENT

A Fejes kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

R. TÜRMEN,

V. BUTKEVYCH,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ, bírák,

és S. DOLLÉ, Hivatalvezető

2006. március 21-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (7873/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Fejes István (a “kérelmező”) 2002. december 20-án terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Ferencz I. Veszprémben praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. június 29-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt. Az

Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy határozott, hogy a

kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1959-ben született és Veszprémben él.

5. 1994. november 7-én büntetőeljárás indult a kérelmező – egy

takarékbank elnöke – és más terheltek ellen. 1995. március 22-én a

Veszprém Megyei Rendőrkapitányság gyanúsítottként kihallgatta a

kérelmezőt, akivel közölte, hogy nyomozás indult ellene azon alapos gyanú

alapján, hogy a büntető törvénykönyv 297/A § alapján büntetendő hitelezési

FEJES v. HUNGARY JUDGMENT

3

csalást követett el, amikor hitelt nyújtott egy korlátolt felelősségű

társaságnak.

6. 1997 februárjában a nyomozás lezárult.

7. 2000. október 16-án a Veszprém Városi Ügyészség a büntető

törvénykönyv 318. § (1) és (6 a) bekezdése alapján társtettesként különösen

nagy értékre elkövetett sikkasztás miatt vádat emelt a kérelmező ellen.

8. A 2002. január 24-i tárgyaláson egy terhelt és néhány jogi képviselő

nem jelent meg. A Veszprém Városi Bíróság meghallgatta a kérelmezőt, aki

nyilatkozott arról, hogy nem kíván bizonyítás iránti indítványt

előterjeszteni. Az ügyet elnapolták.

9. 2002. május 28-án és október 15-én, valamint 2003. március 3-án a

bíróság tárgyalást tartott. A május 28-i tárgyaláson a Városi Bíróság

elutasította a kérelmező elfogultsági kifogását.

10. 2003. szeptember 11-én a Városi Bíróság felmentette a kérelmezőt.

11. 2004. június 7-én a Veszprém Megyei Bíróság hatályon kívül

helyezte az elsőfokú ítéletnek a kérelmezővel kapcsolatos részét, s ebben a

vonatkozásban az ügyet visszautalta a Városi Bírósághoz.

12. 2004. október 8-án a Fővárosi Ítélőtábla elutasította a kérelmező

elfogultsági kifogását, amelyet a Veszprém Megyei Bíróság valamennyi

bírája ellen terjesztett elő.

13. A megismételt eljárásban a Városi Bíróság 2005. március 24-én és

április 12-én tárgyalást tartott. Az április 12-i tárgyaláson bizonyítottság

hiányában felmentette a kérelmezőt.

14. A kérelmező és az ügyész is fellebbezett. 2005. május 25-én azonban

az ügyész visszavonta fellebbezését.

15. 2005. szeptember 26-án a Megyei Bíróság helyben hagyta a

kérelmező felmentését.

A

kérelmező fellebbezésének helyt adva

megállapította, hogy a vád alapjául szolgáló magatartás nem volt

bűncselekmény.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

16. A

kérelmező

panaszolta,

hogy

az

eljárás

hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

4

FEJES v. HUNGARY JUDGMENT

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

17. A Kormány általánosságban vitatta a panaszt, de elismerte, hogy a

nyomozás 1997. februári lezárása, és a vádirat 2000. októberi benyújtása

között ésszerűtlen késedelemre került sor.

18. A figyelembe veendő időszak 1994. november 7-én kezdődött és

2005. szeptember 26-án zárult le. Ilyen módon az eljárás két bírósági

szinten több mint tíz évig és tíz hónapig tartott.

A. Elfogadhatóság

19. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

20. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, továbbá a kérelmező és a

releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.

France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).

21. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).

22. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

FEJES v. HUNGARY JUDGMENT

5

II.

AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

23. A kérelmező az eljárás tisztességtelen voltát is panaszolta, különösen

azt, hogy a nyomozás során a Rendőrkapitányság, valamint a vádiratban az

Ügyészség különböző bűncselekményekre hivatkozott a vád tárgyává tett

cselekménnyel összefüggésben, továbbá, hogy elfogultsági kifogásait

elutasították. Panaszát a 6. Cikk 3(a) bekezdésére alapozta.

24. A Bíróság észrevételezi, hogy 2005. szeptember 26-án a Megyei

Bíróság végül bűncselekmény hiányában felmentette a kérelmezőt. Ilyen

körülmények között a kérelmező nem állíthatja magáról, hogy a tisztességes

tárgyaláshoz fűződő jog tekintetében jogsértés áldozata. Ebből következően

a kérelemnek ez a része az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése alapján

ratione personae összeegyeztethetetlen az Egyezmény rendelkezéseivel, s a

kérelmet a 35. Cikk 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

25. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

26. A kérelmező 124.840 eurót követelt vagyoni kára megtérítéseként,

alapvetően a kiesett jövedelemre hivatkozva. Továbbá 100.000 euró nem

vagyoni kártérítést követelt.

27. A Kormány vitatta az igényt.

28. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági

alapon 8.000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

6

FEJES v. HUNGARY JUDGMENT

B. Költségek és kiadások

29. A kérelmező további 4.000 eurót kért a hazai és a Bíróság előtti

eljárásban felmerült költségek megtérítéseként.

30. A Kormány vitatta az igényt.

31. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra

figyelemmel a Bíróság elutasítja a hazai eljárással kapcsolatos költségek és

kiadások tekintetében előterjesztett igényt, a Bíróság előtti eljárás

tekintetében pedig 1.500 euró megítélését tartja ésszerűnek.

C. Késedelmi kamat

32. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a panasz

többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

8.000 eurót (nyolcezer euró), költségek és kiadások tekintetében 1.500 eurót

(egyezerötszáz euró), továbbá az ezen összegeket terhelő adók összegét kell

kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott

átváltási árfolyam alkalmazásával;

FEJES v. HUNGARY JUDGMENT

7

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. április 11-én került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. DOLLÉ

Hivatalvezető