CONSEIL

DE L’EUROPE

COUNCIL

OF EUROPE

COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME

EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS

EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(32069/05. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2009. február 24.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

Az Eösöly kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Ireneu Cabral Barreto,

Vladimiro Zagrebelsky,

Danutė Jočienė,

Dragoljub Popović,

Sajó András,

Nona Tsotsoria, bírák,

és Sally Dollé, Hivatalvezető

2009. február 3-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(32069/05. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy

magyar állampolgár, Eösöly József („a kérelmező”) 2005. augusztus 30-án

terjesztett a Bíróság elé.

2. A kérelmezőt Barbalics I., Budapesten praktizáló ügyvéd képviselte. A

Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő képviselte az

Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2008. június 25-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a

Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy

döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja

meg.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1958-ban született és Hévizgyörkön él.

5. A felek előterjesztései alapján az ügy tényei az alábbiak szerint

összegezhetők.

6. 1996-ban a kérelmező kártérítési pert indított korábbi munkáltatója

ellen a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság előtt. 2003-ban a Munkaügyi

Bíróság részben a kérelmező javára döntött. A kérelmező fellebbezett. 2004.

november 3-án a Pest Megyei Bíróság helyben hagyta az elsőfokú

határozatot.

A

bíróságok okirati bizonyítékokra, könyvvizsgálói

EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

szakvéleményre, továbbá tanúvallomásokra és a felek vallomásaira

támaszkodtak.

7. A kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Legfelsőbb Bíróság

elé. 2005. február 9-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a felülvizsgálati

kérelmet. Ezt a határozatot 2005. április 25-én kézbesítették a kérelmező

számára.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

8. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen

volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében foglalt “ésszerű idő”

követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdése kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül tárgyalja, és ...

hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”

9. A Kormány vitatta az igényt.

10. A figyelembe veendő időszak 1996-ban kezdődött és 2005. február 9-

én zárult le. Ilyen módon három bírósági szinten kilenc évig tartott.

A. Elfogadhatóság

11. A Kormány úgy érvelt, hogy a kérelem az Egyezmény 35. Cikkének

1. bekezdésében foglalt hathónapos határidőn túl került előterjesztésre. A

Kormány észrevételezte, hogy az ügyben 2004. november 3-án a Megyei

Bíróság hozott jogerős határozatot. A kérelem azonban csak 2005.

augusztus 30-án került előterjesztésre. A kérelmező felülvizsgálati kérelmét

a Kormány szerint az adott körülmények között nem lehetett hatékonynak

tekinteni, mivel nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, és már az

elfogadhatósági szakban elutasításra került. Ezért a kérelem nem szakította

meg a hathónapos határidő folyását.

12. A kérelmező vitatta e nézetet. Fenntartotta, hogy bár a Legfelsőbb

Bíróság az elfogadhatósági szakban utasította el a kérelmét, valójában

érdemben foglalkozott azzal.

13. A Bíróság észrevételezi, hogy a Legfelsőbb Bíróság nem teljes

mértékben hiábavalóként utasította el a kérelmező kérelmét, hanem

indoklással ellátott határozatot hozott az ügyben. Ilyen körülmények között

a Bíróság meggyőződött arról, hogy az ügyben a 2005. február 9-én

meghozott (és a kérelmező számára 2005. április 25-én kézbesített) végzés

EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

minősül jogerős hazai határozatnak, s hogy a hathónapos határidőt

tiszteletben tartották (ld. Tsomtsos and Others v. Greece, 15 November

1996, § 32, Reports of Judgments and Decisions 1996-V és Csánics kontra

Magyarország, 12188/06. sz. kérelem, 24. bekezdés, 2008. december 16.).

Továbbá, a Bíróság úgy véli, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az

Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. Továbbá

megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért

elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

16. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság

megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az

“ésszerű idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

24. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező az Egyezmény 6. és 13.

Cikke alapján az eljárás kimenetelét és tisztességtelen voltát is panaszolta.

A Bíróság azonban úgy véli, hogy e panaszok alapvetően negyedfokú

természetűek: az ügyiratokban nincs jele annak, hogy a hazai bíróságok

elfogultak lettek volna, vagy hogy az eljárás más módon tisztességtelen

vagy önkényes lett volna.

18. Ebből következően a panasznak ez a része nyilvánvalóan alaptalan az

Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben, s azt az

Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

19. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt

tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett

félnek.”

A. Károk

20. A kérelmező 16000 euró vagyoni és nem vagyoni kártérítést követelt.

21. A Kormány vitatta az igényt.

22. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. Méltányossági

alapon azonban 4800 euró nem vagyoni kártérítést ítél meg a kérelmező

számára.

B. Költségek és kiadások

23. A kérelmező további 1440 eurót követelt a Bíróság előtti eljárás során

felmerült költségek és kiadások megtérítésére. Részletes nyilatkozatot

nyújtott be az ügyvédje által kiszámlázott összegről. A nyilatkozat szerint az

összeg az ügyvéd által az ügyre fordított tizenkét órányi munka (konzultáció

az ügyféllel – három óra; ügyiratok tanulmányozása – két óra; beadványok

készítése – hét óra) 100 euró + ÁFA óradíj melletti díjának felel meg.

24. A Kormány nem nyilvánított véleményt a kérdéssel kapcsolatban.

25. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak annyiban jogosult a

költségek és kiadások megtéríttetésére, amennyiben bizonyítja, hogy azok

ténylegesen és szükségszerűen merültek fel, és összegüket tekintve

ésszerűek. A jelen ügyben a fenti kritériumokra figyelemmel a Bíróság 1440

euró megítélését tartja ésszerűnek a Bíróság előtti eljárás tekintetében.

C. Késedelmi kamat

26. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EÖSÖLY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem

többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára

(i) nem vagyoni kár tekintetében 4800 (négyezer nyolcszáz) eurót,

továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét

(ii) költségek és kiadások tekintetében 1440 (ezernégyszáznegyven)

eurót, továbbá az ezen összeget terhelő adók összegét;

kell kifizetnie nemzeti valutában, a teljesítéskori átváltási árfolyam

alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. február 24-én, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Sally Dollé

Hivatalvezető

Françoise Tulkens

Elnök