ECOPREVENT KFT. kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
4
figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság
észrevételezi, hogy 1992 novemberében az eljárás már csaknem három
hónapja folyamatban volt.
A szóban forgó időszak 2007. december 5-én zárult le; ilyen módon
összesen tizenöt évig és egy hónapig tartott. Az 1998. február 6. és 2003.
július 13. közötti (több mint öt év és öt hónapos időszak azonban (ld. fenti
8. bekezdés) – amely alatt a kérelmező társaság jogelődje nem vonta perbe
az alperes jogelődjét – nem róható az Állam terhére, ezért ezt az időszakot
le kell vonni a teljes hosszból. A releváns időtartam így két bírósági szinten
kilenc év és nyolc hónap.
A. Elfogadhatóság
15. A Kormány úgy érvelt, hogy a végelszámolás alatt álló Pepszolg Kft.
“V.A.”-t a Bíróság előtti eljárásban a végelszámoló képviselte. A Kormány
szerint a végelszámoló nem állíthatja magáról, hogy a Pepszolg Kft “V.A.”
számára az Egyezményben biztosított jogok megsértésének áldozata.
16. A kérelmező társaság rámutatott, hogy a Pepszolg Kft. “V.A.”
jogutódjává az Ecoprevent Kft. vált, ezért a Pepszolg Kft. “V.A.”
végelszámolójának jogi helyzete irreleváns.
17. A Bíróság megjegyzi, hogy a kérelmező társaság a hazai eljárásban
lépett a Pepszolg Kft. “V.A.” helyébe, s a jogutód társaság az, amely a
Bíróság elé terjesztette a kérelmet. Ilyen módon bebizonyosodott, hogy a
Pepszolg Kft. “V.A.” végelszámolójának jogállása irreleváns a jelen
kérelmező igénye szempontjából. Ebből következően a Kormány kifogását
el kell utasítani. Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem
nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése
szerinti értelemben, és semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért a
kérelmet elfogadhatóvá kell nyilvánítani.
B. Érdem
18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).
20. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,
