EARL KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET
5
megállapítani. Továbbá, a Kormány azzal érvelt, hogy a kérelmező maga is
hozzájárult az eljárás elhúzódásához. Különösen azzal, hogy kiterjesztette
keresetét, megváltoztatta jogi képviselőjét, és számos alkalommal kérte a
tárgyalás elhalasztását és a határidők meghosszabbítását. A Kormány azzal
is érvelt, hogy a bíróságok indokolatlan késedelem nélkül jártak el az
ügyben.
36. A kérelmező vitatta ezeket az érveket.
37. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az
ügy egyedi körülményeinek fényében és a Bíróság esetjogában lefektetett
kritériumokra tekintettel kell megítélni, különösen az ügy bonyolultságára, a
felek és a releváns hatóságok magatartására, valamint arra figyelemmel,
hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl. Frydlender v. France
[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).
38. A Bíróság úgy véli, hogy az ügy jogkérdések tekintetében nem volt
különösebben bonyolult. Bár bizonyos fokú nehézséget okozhatott az a
tény, hogy három személy hagyatékát kellett megállapítani, a Bíróság
azonban úgy véli, hogy az ügy bonyolultsága önmagában nem ad
magyarázatot az eljárás teljes hosszára.
39. A kérelmező kereset-kiterjesztéseit illetően a Bíróság nem gondolja,
hogy a kérelmező visszaélt eljárásjogi jogaival.
40. A Bíróságot nem győzi meg a Kormány azon megállapítása, hogy a
kérelmező jogi képviselője személyének a megváltozása lényegesen
meghosszabbította az eljárást, de úgy találja, hogy a kérelmező maga is
késedelmet okozott azzal, hogy bizonyos esetekben nem tartotta meg a
határidőket. Igaz, az a tény, hogy a kérelmező külföldön lakott
megnehezíthette észrevételeinek időben történő előterjesztését. Ugyanakkor
nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az eljárás során mindvégig
magyar ügyvédek segítették, akiknek lehetőségükben állt, hogy a kérelmező
nevében gyorsan járjanak el. Az eljárás teljes hosszára figyelemmel azonban
a Bíróság nem tulajdonít döntő jelentőséget azon késedelmeknek, amelyeket
a kérelmező magatartása idézhetett elő.
41. A bíróságok magatartását illetően a Bíróság észrevételezi, hogy a
tárgyalásokra szabályos időközönként került sor. A bíróságok azonban nem
használták fel a rendelkezésükre álló időt arra, hogy felgyorsítsák az
eljárást, s hogy minél gyorsabban lezárják az ügyet. Több mint tíz év telt el
úgy, hogy a bíróságok képtelenek voltak döntést hozni.
42. A fenti megállapítások elégségesek a Bíróság számára azon
következtetés levonásához, hogy a kérelmező ügyét nem tárgyalták ésszerű
időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA
43. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:
