DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

1

A Dala kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként

tartott ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, elnök

A.B. BAKA,

L. LOUCAIDES,

C. BÎRSAN,

K. JUNGWIERT,

M. UGREKHELIDZE,

A. MULARONI, bírák

és S. DOLLÉ, a Szekció hivatalvezetője,

2004. szeptember 14-én zárt ülésen tartott tanácskozás után

az akkor elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (71096/01

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. cikke alapján Dala Sándor (a

“kérelmező”) magyar állampolgár 2001. január 12-én terjesztett a Bíróság

elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az

Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.

3. 2003. február 5-én a Bíróság arról határozott, hogy közli az eljárás

elhúzódásával kapcsolatos panaszt a Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikke

3. bekezdésének rendelkezései alapján úgy határozott, hogy a kérelem

érdemét és elfogadhatóságát együtt vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1929-ben született és Komáromban, Magyarországon él.

5. 1991. április 29-én a kérelmező házassági közös vagyon megosztása

iránti pert indított korábbi felesége ellen.

6. A Városi Bíróság három tárgyalást tartott, majd 1993. június 9. és

1995. október 19. között semmilyen eljárási cselekményt nem

foganatosított. Ezt követően a Városi Bíróság még négy tárgyalást tartott.

1997. március 13-án az alperes ingatlanszakértő kirendelését kérte. A

szakértői díj feleknek betudható késedelmes letétbe helyezése miatt a

szakértő kirendelésére csak 1998. január 19-én került sor. Számos

tanúvallomás és egy igazságügyi ingatlanszakértő vallomásának a

2

DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

beszerzése után 1998. június 4-én a Komáromi Városi Bíróság megosztotta

a közös vagyont.

7. 1999. február 10-én a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság

lényegében megerősítette az elsőfokú határozatot.

8. 1999. április 30-án a kérelmező felülvizsgálati kérelmet terjesztett a

Legfelsőbb Bíróság elé, amely 2000. december 29-én helybenhagyta a

Megyei Bíróság ítéletét. Ezt az ítéletet 2001. január 16-án kézbesítették a

kérelmező számára.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE AZ ELJÁRÁS HOSSZA TEKINTETÉBEN

9. A kérelmező panaszolta, hogy a per hossza összeegyeztethetetlen az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. A 6. cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság ...ésszerű időn belül... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában...”

10. A Kormány vitatja a panaszt.

11. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,

amikor az egyéni panasz jogának Magyarország általi elismerése hatályba

lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban

figyelembe kell venni az eljárás ezen időpontbeli állapotát is. 1992

novemberében az ügy már másfél éve folyamatban volt.

A szóban forgó időszak a Legfelsőbb Bíróság 2001. január 16-i

határozatának kézbesítésével zárult. Ilyen módon három bírósági szinten

több mint nyolc évig és két hónapig tartott.

A. Elfogadhatóság

12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

13. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. Frydlender v. France

[GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

15. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság megállapítja,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy érvet, amely arra

késztetné a Bíróságot, hogy a jelen ügyben eltérő következtetésre jusson. A

kérdéssel kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a

jelen ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű

idő” követelményének.

Ennek megfelelően a 6. cikk 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

AZ

ELJÁRÁS

TISZTESSÉGES

VOLTA

TEKINTETÉBEN

A kérelmező azt is panaszolta, hogy a hazai bíróságok fenti eljárásban

hozott határozatai hibásak. Az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésére

hivatkozott.

A Bíróság azonban úgy találja, az ügy iratai alapján nincs jele annak,

hogy az ügyet tárgyaló bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az

eljárás más módon tisztességtelen lett volna. Pusztán az a tény, hogy a

kérelmezők elégedetlenek a per kimenetelével, önmagában nem alapoz meg

valószínűsíthető igényt a 6. cikk megsértése tekintetében.

Ebből következően a kérelemnek ez a része nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s

ezt a részt az Egyezmény 35. cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

16. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

17. A kérelmező 32000 euró összegű vagyoni és nem vagyoni kártérítést

kért.

4

DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

18. A Kormány túlzottnak találta a kérelmező igényét.

19. A Bíróság nem talál okozati összefüggést a megállapított jogsértés és

az állított vagyoni kár között; ezért a követelés ezen részét elutasítja. Nem

vagyoni kár tekintetében azonban a Bíróság 4500 eurót ítél meg a

kérelmező számára.

B. Költségek és kiadások

20. A kérelmező nem terjesztett elő igényt ilyen címen.

C. Késedelmi kamat

21. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Elfogadhatóvá nyilvánítja az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos

panaszt, a kérelem többi részét pedig elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az eljárás elhúzódása miatt megsértették az

Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező nem vagyoni kárának

megtérítéseként 4500 eurót (négyezerötszáz euró) és az ezen összeget

esetlegesen terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam

nemzeti valutájában, a kifizetéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális hitelkamatát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további követeléseit

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. október 5-

én a Bíróság eljárási szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

S. DOLLÉ

hivatalvezető

J.-P. COSTA

elnök

DALA KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5