CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
1
MÁSODIK SZEKCIÓ  
Csikós kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(37251/04 sz. Kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2006. december 5.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
2
A Csikós kontra Magyarország ügyben  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott  
ülésén, melynek tagjai voltak:  
J.-P. COSTA, Elnök  
A. B. BAKA,  
I. CABRAL BARRETO,  
R. TÜRMEN,  
M. UGREKHELIDZE,  
A. MULARONI,  
D. JOČIENĖ, bírák  
és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes  
2006. november 14-i zárt ülésén folytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (37251/04  
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Csikós István magyar  
állampolgár 2004. augusztus 5-én terjesztett a Bíróság elé.  
2. A jogsegélyben részesített kérelmezőt Farkas L. Budapesten praktizáló  
ügyvéd képviselte. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) dr. Höltzl Lipót  
képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. A kérelmező különösen azt állította, hogy a másodfokú bíróság úgy  
hagyta helyben elítélését és úgy súlyosbította büntetését, hogy a 6. Cikk 1.  
és 3. bekezdését megsértve nem hallgatta meg őt, sem védőügyvédjét.  
4. 2005. április 8-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a Kormánnyal  
a panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött,  
hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.  
A TÉNYEK  
I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
5. A kérelmező 1968-ban született és Budapesten él.  
6. 2003. március 18-án az Eger Városi Ügyészség vádat emelt a  
kérelmező és két másik személy ellen. A kérelmezőt általa meghatalmazott  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
3
védőügyvéd képviselte. A Városi Bíróság 2003. június 16-án és október 8-  
án tárgyalást tartott, majd október 13-án megállapította a kérelmező  
bűnösségét, s három és fél év szabadságvesztésre ítélte a kérelmezőt. A  
bíróság az áldozat és számos tanú vallomására alapította az ítéletet.  
7. Az ügyész súlyosbításért, a kérelmező felmentésért, illetve az ítélet  
enyhítéséért fellebbezett. A kérelmező két további tanú meghallgatását is  
kérte a bíróságtól.  
8. Zárt ülésen lefolytatott tanácskozást követően 2004. február 20-án a  
Heves Megyei Bíróság helyben hagyta a kérelmező elítélését, büntetését  
pedig négy év szabadságvesztésre súlyosbította. A tanácskozáson sem a  
kérelmező, sem védőügyvédje nem volt jelen. Az ítélet indoklásában a  
bíróság nem tért ki a két tanú meghallgatása iránti kérelemre.  
II.  
RELEVÁNS HAZAI JOG  
9. A Magyar Köztársaság Alkotmánya (Az 1949. évi 20. törvény)  
57. §  
(1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga  
van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és  
kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános  
tárgyaláson bírálja el.  
(3) A büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a  
védelem joga…”  
10. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi 32. törvény  
43. §  
(3) Az Alkotmánybíróság elrendeli az alkotmányellenes jogszabály vagy állami irányítás  
egyéb jogi eszköze alapján jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát, ha az  
elítélt még nem mentesült a hátrányos következmények alól, és az eljárásban alkalmazott  
rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg intézkedés csökkentése vagy mellőzése,  
illetőleg a [büntetőjogi] felelősség alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.  
48. §  
(1) Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal  
fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály  
alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette,  
illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.  
(2) Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon  
belül lehet írásban benyújtani.  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
4
11. A[z új] büntetőeljárásról szóló 1998. évi 19.törvény  
346. §  
„(3) Fellebbezésnek jogi és ténybeli okból van helye.”  
353. §  
“(2) Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlanságának kiküszöbölése végett bizonyításnak  
akkor van helye, ha a megállapított tényállás nincs felderítve vagy hiányos. A bizonyítás  
felvételére… tárgyalást kell kitűzni.”  
360. § (a 2005. május 26-ig hatályos szöveg)  
„(1) A tanács elnöke az ügy érkezésétől számított harminc napon belüli határnapra a  
fellebbezés elbírálására tanácsülést, nyilvános ülést vagy tárgyalást tűz ki…  
361. §  
„(1) A másodfokú bíróság nyilvános ülést tart, ha a megalapozatlanság esetén a hiánytalan,  
illetőleg a helyes tényállás az iratok tartalma vagy ténybeli következtetés útján  
megállapítható, illetőleg ha az ügyben a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása  
érdekében a vádlott meghallgatása szükséges.  
(2) A másodfokú bíróság azt, akinek a meghallgatását szükségesnek tartja, nyilvános ülésre  
idézi…”  
362. §  
„(1) A másodfokú bíróság a nyilvános ülésről értesíti az ügyészt, továbbá - ha az  
idézésükre nem került sor - a … vádlottat, a védőt…”  
363. §  
„(2) Bizonyítás felvételére … tárgyalást kell kitűzni.”  
416. § (e rendelkezéseket korábban a 406. § (1) a) és (2) bekezdése tartalmazta)  
“(1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha:…  
e) az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát  
elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő  
hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott  
intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt  
meg,  
f) a büntetőjogi felelősség megállapítására, a büntetés kiszabására vagy intézkedés  
alkalmazására  
olyan  
büntető  
jogszabály  
alapján  
került  
sor,  
amelynek  
alkotmányellenességét az Alkotmánybíróság megállapította, de a terhelt már mentesült a  
büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a büntetés végrehajtása  
már befejeződött, illetve végrehajthatósága megszűnt, illetőleg a terhelt már nem áll az  
intézkedés hatálya alatt…”  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
5
12. 20/2005. (V. 26.) AB határozat  
„1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.  
törvény 360. §-ának (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt a határozat kihirdetésének  
napjával megsemmisíti…”  
. ...  
3. Az Alkotmánybíróság megállapítja: az Országgyűlés alkotmányellenes mulasztást  
követett el azzal, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben nem  
szabályozta a jogbiztonság és a tisztességes eljárás követelményeinek megfelelően azon  
esetek körét, amikor a másodfokú bírósági eljárásban a fellebbezés elintézésére  
tanácsülésnek van helye.  
Ezért az Alkotmánybíróság felhívja az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2005.  
október 31. napjáig tegyen eleget.  
4. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.  
törvény 360. § (1) bekezdése alkotmányellenes volt, ezért e rendelkezés a Jász-Nagykun-  
Szolnok Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság Bf. 671/2003. számú, a Fővárosi Bíróság  
mint másodfokú bíróság 29. Bf. 8790/2003. számú, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú  
bíróság 22. Bf. 9924/2003. számú, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 20. Bf. XI.  
8046/2004. számú, a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 25. Bf. VIII. 8647/2004.  
számú, a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 3. Bf. 328/2003.  
számú, a Vas Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság Bf. 200/2004. számú, a Borsod-  
Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1. Bf. 996/2004. számú, és a  
Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1. Bf. 1905/2004. számú,  
valamint a Békés Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság 1. Bf. 184/2004. számú  
jogerősen befejezett ügyeiben nem alkalmazható.”  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. ÉS 3. BEKEZDÉSÉNEK  
ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE (NYILVÁNOS TÁRGYALÁS  
HIÁNYA)  
13. A kérelmező panaszolta, hogy a fellebbviteli bíróság zárt  
tanácsülésen, a kérelmező és védőügyvédje távollétében hagyta helyben  
elítélését és súlyosbította büntetését, megsértve az Egyezmény 6. Cikkének  
1. és 3. bekezdése alapján számára biztosított, védekezéshez fűződő jogokat.  
A 6. Cikk releváns része kimondja:  
“1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és  
pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon  
határozatot… az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.  
3. Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább - arra, hogy…  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
6
c) személyesen, vagy az általa választott védő segítségével védekezhessék, és ha nem  
állnak rendelkezésére eszközök védő díjazására, amennyiben az igazságszolgáltatás érdekei  
ezt követelik meg, hivatalból és ingyenesen rendeljenek ki számára ügyvédet;  
d) kérdéseket intézzen vagy intéztessen a vád tanúihoz és kieszközölhesse, a mentő  
tanúk megidézését és kihallgatását ugyanolyan feltételek mellett, mint ahogy a vád tanúit  
megidézik, illetve kihallgatják;…”  
A. Elfogadhatóság  
14. A Kormány úgy érvelt, hogy a kérelmet az Egyezmény 35. Cikkének  
1. bekezdése alapján a hazai jogorvoslatok kimerítésének elmulasztása miatt  
el kell utasítani. A 35. Cikk 1. bekezdése kimondja:  
“Az ügyet csak akkor lehet a Bíróság elé terjeszteni, ha az összes hazai jogorvoslati  
lehetőséget már kimerítették a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak  
megfelelően... .”  
15. A Kormány azt állította, hogy  
a
kérelmezőnek az  
Alkotmánybíróságról szóló törvény 48. §-a alapján alkotmányjogi panaszt  
kellett volna előterjesztenie. A hivatkozott törvény 43. § (3) bekezdése  
alapján az Alkotmánybíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy  
felülvizsgálja az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával lefolytatott  
büntetőeljárást. Az Alkotmánybíróság azon túl, hogy megállapította volna a  
kérelmező Alkotmányban biztosított jogainak megsértését, olyan  
jogorvoslatot is biztosított volna, amely a jogsértés miatt bekövetkezett  
helyzet teljes reparációjához vezetett volna, nevezetesen perújítási eljárás  
keretében lehetővé tette volna a per újbóli megnyitását. Tíz olyan személy,  
aki a kérelmezővel azonos helyzetben volt, sikerrel terjesztett elő  
alkotmányjogi panaszt, amint azt az Alkotmánybíróság 2005. május 26-i  
20.sz. Határozata bizonyítja (fenti 12. bekezdés).  
16. A kérelmező fenntartotta, hogy valamely jogorvoslat csak akkor  
tekinthető “hatékonynak” a 35. Cikk 1. bekezdésének céljaira, hogyha  
“közvetlen és gyors” védelemben részesíti az Egyezményben biztosított  
jogokat – e feltételnek pedig az alkotmánybírósági eljárás nem tesz eleget: a  
2005. május 26-i határozat olyan ügyekben hozott döntést, amelyekben  
2003-ban, illetve 2004-ben került sor az elítélésre. Mindenesetre a magyar  
jogi irodalomban olyan nézetek fogalmazódtak meg, hogy az alkotmányjogi  
panasz nem más, mint az absztrakt normakontroll specifikus formája, hogy  
az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra, hogy az ítélet reparációja  
során kötelezővé tegyen a rendes bíróságok számára valamely értelmezést,  
továbbá, hogy az Alkotmánybíróság elé terjesztett panasz nem szakítja félbe  
az adott ügyben meghozott ítélet végrehajtását. Az alkotmányjogi panasz  
nem hatékony voltát mutatja az a tény is, hogy ahhoz, hogy az  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
7
Alkotmánybíróság határozatának súlya legyen, a büntetőügyet újból meg  
kell nyitni és a rendes bíróságnak tárgyalást kell tartani, ami az eljárás  
további elhúzódását eredményezi, s ami miatt kijelenthető, hogy a  
kérelmező nem rendelkezett közvetlenül és könnyen hozzáférhető hazai  
jogorvoslati lehetőséggel.  
17. A Bíróság megismétli: a hazai jogorvoslatok kimerítésének kérdése  
rendszerint azon időpontra történő hivatkozással kerül meghatározásra,  
amely időpontban a kérelmet a Bíróság elé terjesztették (ld. Baumann  
v. France, no. 33592/96, 47. §, ECHR 2001-V (kivonatok)). E főszabály  
alól léteznek kivételek, amelyeket az egyes ügyek egyedi körülményei  
indokolnak (ld. Nogolica v. Croatia (dec.), no. 77784/01, ECHR 2002-  
VIII). A jelen ügyben a Megyei Bíróság 2004. február 20-án hozott jogerős  
ítéletet, s a kérelmet 2004. augusztus 5-én terjesztették elő. Ezt követően,  
2005. május 26-án, az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új  
büntetőeljárásról szóló törvény 360. § (1) bekezdését, amely a kifogásolt  
rendelkezést tartalmazta. Mindenesetre, az Alkotmánybíróságról szóló  
törvény 43. §-a – amelyre a panaszosok indítványaikat eredményesen  
alapozták – már hatályban volt a jelen ügy előterjesztésének időpontjában.  
18. A Bíróság azonban észrevételezi, hogy az Alkotmánybíróság anélkül  
semmisítette meg a 360. § (1) bekezdését, hogy ténylegesen elrendelte volna  
a büntetőeljárás felülvizsgálatát az eredményes panaszosok ügyében. A  
felülvizsgálat elrendelésének hiányát nem menti az Alkotmánybíróság azon  
rendelkezése, hogy a megsemmisített rendelkezés “nem alkalmazható”  
jogerősen befejezett ügyekben (ld. fenti 12. § in fine). A Bíróság megjegyzi,  
hogy az elítélés jogkövetkezményei által jelenleg is nyilvánvalóan érintett  
kérelmező helyzetét az új büntetőeljárásról szóló törvény 416. (korábbi  
406.) § (1) bekezdése szabályozza. Ahhoz azonban, hogy ez a rendelkezés  
alkalmazható legyen, az Alkotmánybíróságnak kifejezetten el kell rendelnie  
a büntetőeljárás felülvizsgálatát (ld. fenti 11. bekezdés in fine), ilyen módon  
téve lehetővé a teljes reparációt. Az Alkotmánybíróság azonban az  
eredményes panaszosok ügyeiben nem rendelte el a felülvizsgálatot – a  
Kormány pedig nem adott magyarázatot az okot illetően – , és hasonlóan  
járt volna el a kérelmező ügyében is, hogyha a kérelmező alkotmányjogi  
panaszt terjesztett volna elő. Ezzel kapcsolatban a Bíróság észrevételezi,  
hogy az Alkotmánybíróságról szóló törvény 43. § (3) bekezdése (ld. fenti  
10. §) csak abban az esetben kívánja meg a felülvizsgálat elrendelését, ha  
“az eljárásban alkalmazott rendelkezés semmisségéből a büntetés, illetőleg  
intézkedés csökkentése vagy mellőzése, illetőleg a büntetőjogi felelősség  
alóli mentesülés vagy annak korlátozása következne.” A Bíróság nincs  
meggyőződve arról, hogy e követelmények teljesülnek abban az esetben, ha  
– mint a jelen esetben is – nem anyagi jogi, hanem eljárásjogi jogszabály  
alkotmányellenes rendelkezésének megsemmisítéséről van szó. Összegezve,  
az Alkotmánybíróságról szóló törvénynek az új büntetőeljárásról szóló  
törvény 416. (korábbi 406.) §-ával együtt olvasott 43. §-a a kérelmezőéhez  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
8
hasonló helyzetekben nem biztosítja az eredményes panaszosok számára a  
fellebbviteli eljárás megismétlését, s ezáltal az Egyezményben védett jogok  
megsértésének orvoslását.  
19. Ilyen körülmények között a Bíróság nincs meggyőződve arról, hogy  
az alkotmányjogi panasz hatékony jogorvoslat lett volna a kérelmező  
esetében. Ebből következik, hogy a Kormány hazai jogorvoslat  
kimerítésének hiánya miatt előterjesztett előzetes kifogását el kell utasítani.  
Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben, és semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért  
elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
20.  
A
Kormány előterjesztette, hogy amennyiben  
a
Bíróság  
elfogadhatóvá nyilvánítja a panaszt, akkor elfogadja, hogy a kérelmező  
számára az Egyezmény 6. Cikke alapján biztosított jogokat megsértették.  
21. A Bíróság megjegyzi, hogy a jelen kérelem a Belziuk v. Poland  
ítéletben (25 March 1998, Reports of Judgments and Decisions 1998-II,  
571. o., 38-40§) vizsgált kérdéshez hasonló problémát vet fel. A hivatkozott  
ítéletben hasonló bánásmód miatt a Bíróság megállapította az Egyezmény 6.  
Cikke 3.(c) bekezdésével együtt olvasott 6. Cikk 1. bekezdésének  
megsértését. Bár a jelen ügyben a Belziuk ügytől eltérően a “fegyverek  
egyenlőségének” kérdése nem merült fel, hiszen sem az ügyész, sem a  
kérelmező nem volt jelen a Megyei Bíróság ülésén, a Bíróság úgy találja,  
hogy a kérelmezőre kiszabott ítéletet tisztességes tárgyalás keretében nem  
lehetett volna súlyosbítani a kérelmező vagy védőügyvédjének jelenléte  
nélkül.  
22. Ezért az Egyezmény 6. Cikke 3.(c) bekezdésével együtt olvasott 6.  
Cikk 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. ÉS 3.(d) BEKEZDÉSÉNEK  
ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE (TOVÁBBI TANÚK  
MEGHALLGATÁSÁNAK MEGTAGADÁSA)  
23. A kérelmező továbbá előterjesztette, hogy a fellebbviteli tárgyalás  
hiánya megfosztotta őt attól a lehetőségtől, hogy két további tanút  
beidéztessen, amely tisztességtelenné tette az eljárást, megsértve az  
Egyezmény 6. Cikkének 1. és 3.(d) bekezdését.  
24. A Bíróság megismétli, hogy főszabályként a nemzeti bíróságokra  
tartozik az elébük terjesztett bizonyítékok, továbbá a terheltek által  
előterjeszteni kívánt bizonyítékok relevanciájának megítélése. Speciálisan a  
6. Cikk 3.(d) bekezdését illetően e rendelkezés rendszerint a nemzeti  
bíróságokra hagyja annak megítélését, hogy szükséges-e a tanúk beidézése;  
a rendelkezés nem kívánja meg a védelem minden tanújának megjelenését  
és bíróság általi meghallgatását (vö. Solakov v. the former Yugoslav  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
9
Republic of Macedonia, no. 47023/99, 57. §, ECHR 2001-X). A Bíróság az  
ügy irataihoz csatolt bizonyítékok alapján meggyőződött arról: önmagában  
az a tény, hogy a kérelmező a fellebbviteli eljárás során két tanút nem tudott  
beidéztetni, nem teszi tisztességtelenné az eljárás egészét. Ezért ez a panasz  
nyilvánvalóan megalapozatlan a 35. Cikk 3. bekezdése szerinti értelemben,  
s a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell  
utasítani.  
IV. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
25. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
26. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett időben elő igényt. Ebben az  
összefüggésben a Bíróság megjegyzi, hogy amennyiben bíróság valakit – a  
jelen ügyhöz hasonlóan – olyan eljárásban ítél el, amely nem felel meg a  
tisztességes eljárás Egyezményben lefektetett követelményének, akkor az  
ügy kérelemre történő újratárgyalása, illetve perújítás vagy felülvizsgálat  
lefolytatása elvileg megfelelő jogorvoslatot jelent a jogsértésre (ld. mutatis  
mutandis Öcalan v. Turkey [GC], no. 46221/99, ECHR 2005-..., 207-210.  
§).  
B. Költségek és kiadások  
27. A kérelmező 2.265 eurót követelt a Bíróság előtti eljárásban  
felmerült költségek és kiadások megtérítésére.  
28. A Kormány vitatta az igényt.  
29. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei  
és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek  
ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.  
A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra  
figyelemmel a Bíróság ilyen címen azon 850 eurós összeg levonásával,  
amely az Európa Tanács jogsegélykeretéből már kifizetésre került a  
kérelmező számára, a teljes követelt összeg, azaz 1.415 euró megítélését  
tartja ésszerűnek.  
CSIKÓS v. HUNGARY JUDGMENT  
10  
C. Késedelmi kamat  
30. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz  
további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. A kérelmező távollétében tartott fellebbviteli üléssel kapcsolatos panaszt  
elfogadhatónak, a kérelem többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 3.(c) bekezdésével együtt  
olvasott 6. Cikk 1. bekezdését megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára költségek és  
kiadások tekintetében 1.415 eurót (ezernégyszáztizenöt euró), továbbá  
az ezen összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam  
nemzeti valutájában, a kifizetéskor alkalmazott átváltási árfolyam  
alkalmazásával;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot  
kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.  
Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.  
szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. december 5-én került  
kiküldésre.  
J.P. COSTA  
Elnök  
S. NAISMITH  
Hivatalvezető-helyettes