EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
CSANÁDI kontra Magyarország ügy  
(55220/00 sz. Kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2004. március 9.  
CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
1
A Csanádi kontra Magyarország ügyben  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként  
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:  
J.-P. COSTA, elnök  
A. B. BAKA  
L. LOUCAIDES  
K. JUNGWIERT  
V. BUTKEVYCH  
W. THOMASSEN  
M. UGREKHELIDZE, bírák  
és S. DOLLÉ, a SzekcióHivatalvezetője  
2003. március 18-án és 2004. február 17-én zárt ülésen tartott  
tanácskozás után  
az utóbbi időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (55220/00  
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,  
Csanádi Lajos (a “kérelmező”) 1999. december 22-én terjesztett a Bíróság  
elé.  
2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, Höltzl Lipót, az  
Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára képviselte.  
3. A kérelmező azt állította, hogy az ellene indított büntetőeljárás  
ésszerűtlenül hosszú ideig tartott és megsértette az Egyezmény 6. cikkének  
1. bekezdését.  
4. A kérelmet a Bíróság Második Szekciójára osztották (Bírósági  
szabályzat, 52. § 1. bek.). A Bírósági szabályzat 26. § 1. bekezdésének  
megfelelően e Szekción belül megalakult az ügyet elbíráló Kamara  
(Egyezmény 27. cikk, 1. bekezdés).  
5. 2001 november 1-én a Bíróság megváltoztatta Szekcióinak összetételét  
(Szabályzat 25. § 1. bek.). Az ügyet az új összetételű Második Szekcióra  
osztották (Szabályzat 52. § 1. bek.).  
6. 2003. március 18-án hozott határozatával a Bíróság elfogadhatóvá  
nyilvánította a kérelmet.  
7. A kérelmező és a Kormány is észrevételeket terjesztett elő az ügy  
érdemével kapcsolatban (Szabályzat 5. § 1. bekezdés).  
2
CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
A TÉNYEK  
I. AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
1. A  
kérelmező  
1947-ben  
született  
és  
Szabadbattyánban,  
Magyarországon él.  
2. 1995. április 20-án a kérelmező személygépkocsiját vezette és egy  
busszal ütközött. Néhány utas megsérült. A baleseti helyszínelést a  
Székesfehérvári Rendőrség folytatta le. Ezt követően a kérelmező  
véralkoholszintjének vizsgálatára került sor.  
3. 1995. május 6-án gondatlanságból elkövetett közúti baleset okozása  
miatt büntetőeljárás indult a kérelmező ellen. 1995. május 12-én egy  
gépjárműszakértő terjesztett elő szakvéleményt az ügyben.  
4. 1995. december 22-én a Fejér Megyei Főügyészség vádat emelt. Egy  
orvosszakértői szakvélemény megállapításaira tekintettel az ügyészség  
1996. május 29-én kiegészítette a vádiratot, a kérelmezőt maradandó  
fogyatékosság okozásával vádolta meg.  
5. A Székesfehérvári Városi Bíróság 1997. január 15-én tartotta első  
tárgyalását. Ezt követően szakértők kirendelésére került sor, akik 1997.  
június 30-án terjesztették elő szakvéleményüket.  
6. Az 1998. április 15-re kitűzött tárgyalást el kellett halasztani a  
kérelmező által előterjesztett elfogultsági kifogás miatt, amit a Legfelsőbb  
Bíróság 1998. július 6-án elutasított.  
7. 1998. november 26-án a Városi Bíróság tárgyalást tartott. 1998.  
december 10-én a kérelmező, 1999. január 28-án pedig az ügyészség  
helyszíni kísérlet lefolytatását indítványozta.  
15. 1999. február 10-én a Városi Bíróság elhalasztotta a február 25-re  
kitűzött tárgyalást és szakértői intézményt rendelt ki a korábbi  
szakvélemények összehangolására. 1999. február 23-án a kérelmező további  
bizonyítás iránti indítványokat tett.  
8. Az 1999. május 20-ra kitűzött tárgyalást a kérelmező betegsége miatt  
el kellett halasztani. 1999. július 26-án a szakértői intézmény előterjesztette  
szakvéleményét.  
9. 1999. november 24-én a Városi Bíróság elhalasztotta az 1999.  
december 9-re kitűzött tárgyalást, mivel a kérelmező idézése sikertelen volt.  
10. 2000. február 13-án a kérelmező további bizonyítás iránti  
indítványokat terjesztett elő és tájékoztatta a bíróságot új lakcíméről. 2000.  
június 9-én a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező újabb, 2000.  
február 21-én előterjesztett elfogultsági kifogását.  
11. 2001. január 17-én a kérelmező a nyomozás kiegészítését és  
helyszíni szemle tartását indítványozta.  
12. A 2001. január 25-re kitűzött tárgyalást a kérelmező betegsége miatt  
el kellett halasztani.  
CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
13. 2001. május 17-én a bíróság tárgyalást tartott. A Városi Bíróság  
megállapította, hogy a baleset óta eltelt idő miatt a bizonyítást teljes  
egészében meg kell ismételni. A bíróság úgy határozott, hogy nem tart  
addig helyszíni szemlét, amíg bizonyos tanúkat meg nem hallgatott.  
14. 2001. július 16-án a bíróság elrendelte a kérelmező vezetői  
alkalmasságának vizsgálatát. 2001. szeptember 13-án a bíróság 2001.  
október 3-ra tűzött ki helyszíni tárgyalást.  
15. 2001. szeptember 27-én a Fejér Megyei Bíróság elutasította a  
kérelmező ismételt elfogultsági kifogását.  
16. 2001. október 3-án a Városi Bíróság tárgyalást tartott, amelyen  
tanúkat és szakértőket hallgatott meg. Ugyanezen a napon a baleset  
helyszínének a megtekintésére is sor került.  
17. Az eljárás jelenleg is folyamatban van a Városi Bíróság előtt.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
26. A kérelmező panaszolja, hogy az ügyében indított büntetőeljárás  
ésszerűtlenül hosszú ideig tartott, megsértve az Egyezmény 6. cikkének 1.  
bekezdését, amelynek releváns része kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy...bíróság... ésszerű időn belül... hozzon  
határozatot az ellen felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően...”  
27. A Kormány vitatja a panaszt.  
A. A figyelembe veendő időszak  
28. A Bíróság észrevételezi, hogy az eljárás 1995. május 6-án  
kezdődött, amikor a kérelmezőt gondatlanságból elkövetett közúti baleset  
okozásával vádolták meg, és amikor eljárás indult ellene. Az eljárás jelenleg  
is folyamatban van az elsőfokú bíróság előtt. A kérelmező ügye nyolc éve  
és kilenc hónapja folyik.  
B. Az eljárás hosszának ésszerű volta  
29. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát  
az eset egyedi körülményei fényében, a Bíróság esetjogában kidolgozott  
kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset  
4
CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására,  
továbbá arra, hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. pl.  
Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).  
1. Az ügy bonyolultsága  
18. A Kormány előterjesztette, hogy az ügy meglehetősen bonyolult  
volt, különösen arra tekintettel, hogy meg kellett ismételni a szakértői  
vizsgálatokat. A kérelmező vitatta ezt az állítást.  
19. A Bíróság észrevételezi, hogy az ügy egy baleset körülményeinek a  
megállapításával, és a kérelmezőt terhelő felelősség tisztázásával  
kapcsolatos. Bár szakvéleményeket kellett beszerezni, a Bíróság nincs  
meggyőződve arról, hogy az ügy bonyolultsága önmagában magyarázatul  
szolgálhat az eljárás hosszára.  
2. A kérelmező magatartása  
20. A Kormány szerint a kérelmező hozzájárult az eljárás elhúzódásához  
azáltal, hogy tárgyalások elhalasztását kérte, elfogultsági kifogásokat  
terjesztett elő, és számos bizonyítás iránti indítványt tett. A kérelmező ezt  
vitatta.  
21. A Bíróság úgy véli, hogy az adott körülmények között az Egyezmény  
6. cikkének 1. bekezdése nem tette szükségessé, hogy a kérelmező aktívan  
együttműködjön a bíróságokkal, mivel ő erőteljesen tagadta az ellene  
felhozott büntetőjogi vádakat. Ebben a vonatkozásban amiatt sem  
marasztalható el, hogy kihasználta a nemzeti jog által számára biztosított  
jogorvoslati lehetőségeket, például elfogultsági kifogások, vagy a bizonyítás  
módjára vonatkozó indítványok előterjesztését. Ugyanakkor az ezen  
cselekményekkel okozott késedelem nem róható az Állam terhére annak  
eldöntésekor, hogy az eljárás hossza meghaladta-e az “ésszerű időt” (ld.  
Eckle v. Germany, judgment of 15 July 1982, Series A no. 51, p. 36, § 82).  
A Bíróság ugyanakkor észrevételezi, hogy bár az 1998. április 15-re  
kitűzött tárgyalást a kérelmező által előterjesztett elfogultsági kifogás miatt  
kellett elhalasztani, a Városi Bíróság a következő tárgyalást csak 1998.  
november 26-ra tűzte ki annak ellenére, hogy a Legfelsőbb Bíróság már  
1998. július 6-án határozott a kifogásról. A Bíróság mindazonáltal nem  
tulajdonít döntő jelentőséget ezen késedelemnek. A kérelmező ismételt  
kifogásai nem befolyásolták a tárgyalások kitűzését, s a bíróságok néhány  
hónapon belül határoztak a kifogásokról. A Bíróság úgy véli, hogy ezek a  
késedelmek nem jelentősek az eljárás teljes hosszához képest.  
CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
3. A bíróságok magatartása és a per tétje a kérelmező számára  
22. A Kormány azt állította, hogy nem került sor a bíróságok terhére  
róható inaktív időszakokra. A per tétjével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy  
bár a kérelmező ellen büntetőeljárás volt folyamatban, a kérelmezőt nem  
helyezték előzetes letartóztatásba. A kérelmező vitatta ezeket az érveket.  
23. A Bíróság észrevételezi, hogy a Városi Bíróság az első tárgyalást  
csak 1997. január 15-én tartotta, holott a vádirat 1995. december 22-én már  
benyújtásra került. A Kormány nem szolgált magyarázattal erre a több mint  
egyéves inaktív periódusra, amelyet az Állam terhére kell róni. Bár ezt  
követően a bíróság rendszeres időközönként tárgyalást tartott, a Bíróság úgy  
véli, hogy a hazai bíróságok nem használták fel a rendelkezésükre álló időt  
arra, hogy az ügy mielőbbi lezárása érdekében felgyorsítsák az eljárást. Azt  
sem lehet megjegyzés nélkül hagyni, hogy a bíróságok nyolc év és kilenc  
hónap alatt sem voltak képesek ítéletet hozni.  
24. A fenti megállapítások elégségesek ahhoz, hogy lehetővé tegyék a  
Bíróság számára annak megállapítását, hogy a kérelmező ügyét nem  
tárgyalták ésszerű időn belül. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1.  
bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
37. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”  
25. Kérelmének előterjesztésekor a kérelmező jelezte, hogy nem vagyoni  
kárának megtérítését kéri. A későbbiekben többszöri felhívás ellenére sem  
részletezte kárigényét a Bíróság Eljárási szabályzatának 60. §-ban  
foglaltaknak megfelelően. 2004. február 7-én kelt levelében – amikor már  
rég lezárult az előterjesztések benyújtására nyitva álló határidő – a  
kérelmező végül tájékoztatta a Bíróság Hivatalát, hogy a Bíróságtól többek  
között azt kéri, kötelezze a “Magyar Kormányt 500.000 euró előleg  
kifizetésére számára.”  
26. Ilyen körülmények között a Bíróság semmilyen összeget nem ítél  
meg a 41. cikk alapján.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
6
CSANÁDI KONTRA MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2. Elutasítja a kérelmező igazságos elégtétel iránti kérelmét.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2004. március 9-én a  
Bírósági Szabályzat 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
S. DOLLÉ  
hivatalvezető  
J.-P. COSTA  
elnök