CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(32768/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. március 28.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

A Csáky kontra Magyarország ügyben

az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRAL BARRETO,

R. TÜRMEN,

M. UGREKHELIDZE,

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIAE, bírák

és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes,

2006. március 7-én tartott zárt ülésén

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (32768/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,

Csáky Gyula Zsigmond (a “kérelmező”) 2003. július 21-én terjesztett a

Bíróság elé.

2. A kérelmezőt apja, Csáky I képviselte. A Magyar Kormányt (a

“Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót, az Igazságügyi Minisztérium

Helyettes Államtitkára képviselte.

3. 2005. június 7-én a Bíróság részben elfogadhatatlannak nyilvánította

a kérelmet, s úgy határozott, hogy közli a kérelmező előzetes

fogvatartásának állítólagos elhúzódásával kapcsolatos panaszt

a

Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy

döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

4. A kérelmező 1977-ben született és Budapesten él.

5. 2002. február 26-án zsarolás gyanúja alapján – amelyet állítólagosan

az előző napon követtek el – büntetőeljárás indult a főiskolai hallgató

kérelmező ellen. 2002. február 27-én őrizetbe vették a kérelmezőt.

CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT

3

6. 2002. február 28-án a Budapesti Rendőrfőkapitányság kihallgatta a

kérelmezőt, s közölte vele, hogy ellene és másik három terhelt ellen egy

bizonyos K. úr elzárásában és megverésében való részvétel, továbbá hamis

adósságelismerő nyilatkozat K. úr általi aláírása kikényszerítésének a

gyanúja alapján indult büntetőeljárás, amely magatartás a büntető

törvénykönyv 175. és 323. szakasza alapján büntetendő.

7. 2002. február 27. és 2003. március 21. között a terhelteket több ízben

kihallgatták; továbbá, a terhelteket több alkalommal szembesítették

egymással, illetve az áldozattal. A kérelmezőt ezen időszakban ötször

hallgatták ki. Szintén ezen időszakban összesen 14 alkalommal a rendőrség

meghallgatott 17 tanút és az áldozatot. Továbbá, toxikológus, vérgenetikus,

ujjlenyomat-szakértő, igazságügyi orvosszakértő és tárgyi bizonyíték

szakértő kirendelésére is sor került.

A

rendőrség bankoktól,

telefontársaságoktól, a földhivataltól és a személygépkocsi-nyilvántartótól

gyűjtött be bizonyítékot.

8. Közben, 2002. március 2-án, szökés és elrejtőzés veszélyére

hivatkozva a Pesti Központi Kerületi Bíróság elrendelte a kérelmező

előzetes letartóztatásba helyezését, különösen arra a tényre figyelemmel,

hogy a kérelmező már több mint két éve nem a bejegyzett lakhelyén élt. A

Kerületi Bíróság továbbá összejátszás veszélyére is hivatkozott. 2002.

március 11-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését.

9. A kérelmezőt meghatalmazott védőügyvéd képviselte, s kezdetben a

rendőrség Gyorskocsi utcai Fogdaszolgálati Osztályán tartották fogva. Az

előzetes fogvatartást a Kerületi Bíróság szökés, elrejtőzés és összejátszás

veszélyére hivatkozva 2002. március 26-án és május 24-én

meghosszabbította. E határozatokat a Fővárosi Bíróság 2002. április 30-án,

illetve június 12-én helybenhagyta. A bíróságok úgy vélték, hogy

a

bűncselekmény tárgyi súlya önmagában is elegendő a szökés és elrejtőzés

veszélyének megállapításához.

10. 2002. augusztus 9-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező

szabadlábra helyezés iránti kérelmét. 2002. szeptember 10-én a bíróság

fellebbviteli tanácsa elutasította a kérelmező fellebbezését. 2002.

szeptember 15-én előterjesztett újabb panasza eredménytelen volt.

11. 2002. szeptember 27-én a kérelmező előzetes letartóztatását újból

meghosszabbították, alapvetően a szökés és elrejtőzés veszélyére

hivatkozva. A bíróság megjegyezte, hogy az összejátszás veszélye csökkent,

mivel a kérelmező beismerte a bűncselekmény elkövetését.

12. Közben, 2002 júliusától kezdődően a kérelmező magatartása egyre

kiszámíthatatlanabbá vált; egy alkalommal egyik zárkatársát is megtámadta.

2002 júliusában és októberében, továbbá 2003 júliusában, augusztusában és

szeptemberében a kérelmezőt több alkalommal rövid időszakokra az

Igazságügyi Elmemegfigyelő Intézetbe (IMEI) utalták abból a célból, hogy

elmeállapotát pszichiáter szakértők figyeljék meg. Végül megállapítást

nyert, hogy a kérelmező pszichózisban szenved.

4

CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

13. 2002. december 18-án és 2003. január 17-én a 2002. októbertől a

Budapesti Büntetésvégrehajtási Intézetben fogva tartott kérelmező ismételt

szabadlábra helyezés iránti kérelmeit elutasították.

14. 2003. február 27-én és június 26-án a Legfelsőbb Bíróság

meghosszabbította a kérelmező fogva tartását szökés és elrejtőzés

veszélyére hivatkozva.

15. Egyre zavartabb elmeállapota miatt 2003. április 14-én a kérelmező

ügyét elkülönítették társai ügyétől.

16. 2003. július 24-én a Fővárosi Bíróság óvadék ellenében szabadlábra

helyezte a kérelmezőt. 2003. augusztus 11-én a Fővárosi Ítélőtábla hatályon

kívül helyezte a határozatot azzal az indoklással, hogy a bűncselekmény

tárgyi súlya miatt fennállt a szökés és elrejtőzés veszélye.

17. 2003. szeptember 24-én lezárult a kérelmező elleni nyomozás. A

nyomozati anyag, amelyet 2003. október 20-án ismertettek a kérelmezővel,

mintegy 1500 oldalt tett ki.

18. 2003. október 17-től a kérelmező előzetes fogva tartását állapotának

kezelése céljából az IMEI-ben foganatosították, mivel ekkorra

megállapítást nyert krónikus paranoid szkizofréniája. A kérelmező apja által

előterjesztett panaszokra adott válaszában a Legfőbb Ügyészség Büntetés-

végrehajtási Felügyeleti Osztálya közölte, hogy a kérelmező egészségügyi

okokból került az IMEI-be, mivel a Budapesti Büntetés-végrehajtási

Intézetben pszichotikus tüneteket mutatott; hogy a vizsgálatok nyomán az

IMEI további kezelést tartott szükségesnek; s hogy igazságügyi

orvosszakértők ismételten megvizsgálták a kérelmezőt. 2003. december 9-

én a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta a kérelmező IMEI-ben történő fogva

tartását.

19. 2003. október 28-án és december 3-án a Fővárosi Bíróság ismét

meghosszabbította a kérelmező fogva tartását azon az alapon, hogy a

bűncselekmény tárgyi súlya miatt fennállt a szökés és elrejtőzés veszélye. E

határozatokat 2003. november 24-én, illetve 2004. február 2-án a Fővárosi

Ítélőtábla helybenhagyta.

20. 2003. december 1-én vádirat benyújtására került sor. A kérelmezőt a

2003. évi II. törvénnyel módosított büntető törvénykönyv 170. és 175./A

szakasza alapján büntetendő, súlyos testi sértésben és emberrablásban való

bűnrészességgel vádolták meg.

21. 2004. február 11-én újabb pszichiáter szakértő kirendelésére került

sor. 2004. március 4-én a szakértő arról tájékoztatta a bíróságot, hogy a

kérelmező hosszabb ideig tartó megfigyelése szükséges.

22. 2004. május 24-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező

ismételt, óvadék ellenében történő szabadlábra helyezés iránti kérelmét.

2004. július 8-án a Fővárosi Ítélőtábla elutasította fellebbezését.

23. 2004. július 15-én az IMEI előterjesztette a kérelmező mentális

állapotával kapcsolatos észrevételeit. 2004. szeptember 14-én az

igazságügyi szakértő előterjesztette szakvéleményét.

CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT

5

24. A kérelmezőt 2004. október 19-én az IMEI-ből elbocsátották.

Előzetes fogva tartását megszüntették, és lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek

el vele szemben.

25. A Fővárosi Bíróság elrendelte a kérelmező további pszichiátriai

vizsgálatát. Mivel a 2004. decemberi vizsgálaton nem jelent meg, 2005.

március 1-re kellett új vizsgálati időpontot kitűzni.

26. Az igazságügyi pszichiáter megállapításaira támaszkodva 2005.

június 14-én a Fővárosi Bíróság felfüggesztette az eljárást, mivel a

kérelmező alkalmatlan volt arra, hogy törvény előtt feleljen tettéért.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 5. CIKKE 3. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

27. A kérelmező az Egyezmény 5. Cikkének 3. bekezdése alapján

panaszolta előzetes fogvatartásának túlzott hosszát. Az 5. Cikk 3. bekezdése

kimondja:

“E Cikk 1. c) bekezdésének rendelkezésével összhangban letartóztatott

vagy őrizetbe vett minden...személynek joga van arra, hogy ésszerű

határidőn belül tárgyalást tartsanak ügyében vagy a tárgyalásig szabadlábra

helyezzék. A szabadlábra helyezés olyan feltételekhez köthető, amelyek

biztosítják a tárgyaláson való megjelenést.”

28. A Kormány vitatta az állítást.

A. Elfogadhatóság

29. A Bíróság megjegyzi, hogy a jelen panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért a panaszt elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

30. A kérelmező előterjesztette, hogy fogva tartása ésszerűtlenül hosszú

ideig elhúzódott, s az emiatt elszenvedett feszültség eredményezte

pszichiátriai állapotát.

6

CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

31. A Kormány fenntartotta, hogy a kérelmező fogva tartása nem lépte

túl azt a tartamot, ami az adott körülmények között szükséges volt a

hatóságok számára azon bűncselekmény feltárásához, amelynek

elkövetésével

a

kérelmezőt

megvádolták.

Fogva

tartásának

meghosszabbításakor a hazai bíróságok releváns és elégséges okokra

hivatkoztak.

32. A Bíróság megismétli, hogy a fogva tartás tartamának ésszerű volta

nem ítélhető meg elvontan. Hogy egy vádlott fogva tartása ésszerű-e-e, azt

minden esetben az ügy egyedi vonásai alapján kell eldönteni. A fogva tartás

fenntartása egy adott ügyben akkor lehet igazolt, hogyha a közérdek valódi

követelményének olyan specifikus jelei léteznek, amelyek az ártatlanság

vélelme elvének ellenére súlyosabban esnek latba, mint az Egyezmény 5.

Cikkében lefektetett, az egyéni szabadság tiszteletben tartását előíró szabály

(ld. többek között Labita v. Italy [GC], no. 26772/95, §§ 152 et seq., ECHR

2000-IV).

33. Elsődlegesen a nemzeti ítélkező szervek feladata annak biztosítása,

hogy egy adott ügyben a vádlott előzetes fogva tartásának tartama ne

haladja meg az ésszerű időt. Ennek érdekében – kellő figyelemmel az

ártatlanság vélelmének elvére – a nemzeti ítélkező szerveknek meg kell

vizsgálniuk a fent említett, az 5. Cikkben foglalt szabálytól való eltérést

igazoló közérdek követelményének fennállása mellett vagy ellen szóló

érveket, s azokat bele kell foglalniuk a szabadlábra helyezés iránti

kérelmekkel kapcsolatos határozatokba. A Bíróságnak alapvetően az e

határozatokban felhozott alapok, továbbá a kérelmező által állított, jól

dokumentált tények alapján kell eldöntenie, hogy az 5. Cikk 3. bekezdését

megsértették-e (ld. Muller v. France, judgment of 17 March 1997, Reports

of Judgments and Decisions 1997-II, p. 388, § 35).

34. Az arra irányuló alapos gyanú fennállása, hogy a fogva tartott

követette el a bűncselekményt, elengedhetetlen, de bizonyos idő eltelte után

már nem elegendő feltétel a fogva tartás fenntartásának törvényességéhez.

Így a Bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy az ítélkező szervek által

felhozott többi alap igazolja-e a szabadságtól való megfosztást. Hogyha

ezen alapok “relevánsak” és “elégségesek”, akkor a Bíróságnak még arról is

meg kell győződnie, hogy a nemzeti hatóságok “különös gondossággal”

jártak el az eljárás levezetésekor (ibid.).

35. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezőt 2002. február 27-től

2004. október 19-ig tartották fogva, azaz több mint két évig és hét hónapig.

A Bíróság megjegyzi, hogy kezdetben a kérelmező fogva tartásának legfőbb

indoka a szökés és elrejtőzés, s kisebb mértékben az összejátszás veszélye

volt. A Bíróság meggyőződött arról, hogy a nyomozás ezen szakaszában az

arra irányuló alapos gyanú, hogy a kérelmező követte el a szóban forgó

súlyos bűncselekményt, igazolta fogva tartását annak biztosítása érdekében,

hogy az igazságszolgáltatás rendelkezésére álljon.

CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT

7

36. Azt követően azonban, hogy a nyomozás 2003. szeptember 24-én

lezárult, az összejátszás veszélyére már nem lehetett hivatkozni. A

kérelmező fogva tartása fenntartásának fennmaradt indokát, nevezetesen a

szökés és elrejtőzés veszélyének fennállását annak fényében kell

megvizsgálni, hogy a kérelmezőt 2003. október 17-én az IMEI-be vitték át,

ahol diagnosztizálták krónikus paranoid szkizofréniáját. Megfigyelése és

kezelése ebben az intézetben több mint egy évig tartott. A Bíróság

véleménye szerint a hazai bíróságoknak a kérelmező súlyos pszichiátrikus

állapotának fényében kellett volna értékelniük a kérelmező szökésének és

elrejtőzésének veszélyét, s meg kellett volna fontolniuk a kérelmező polgári

intézményben történő elhelyezését, annál is inkább, mert az IMEI-be

szállítást megelőzően már több mint másfél éve fogva tartották a

kérelmezőt. Ehelyett a bíróságok annak megismétlésére szorítkoztak, hogy a

bűncselekmény tárgyi súlya miatt fennállt a kérelmező szökésének és

elrejtőzésének a veszélye. A Bíróság ezt az adott körülmények között nem

tartja valószínűnek. A teljes időtartamra figyelemmel a Bíróság nincs

meggyőződve arról, hogy a kérelmező előzetes fogva tartása, különösen

2003. október 17. után, igazolt volt.

37. Ezért az Egyezmény 5. Cikkének 3. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

38. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek

megsértését állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak

részleges jóvátételt tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos

elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

39. A kérelmező összesen 8.182 eurót (EUR) kért igazságos

elégtételként, amely megfelel a fogva tartása alatt általa állítólagosan

elszenvedett anyagi veszteségnek.

40. A Kormány előterjesztette, hogy az Egyezmény megsértésének a

megállapítása önmagában elegendő igazságos elégtételt jelent.

41. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági

alapon ítélve a Bíróság 2.500 eurót ítél meg számára nem vagyoni kár

tekintetében.

8

CSÁKY kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

B. Költségek és kiadások

42. A kérelmező továbbá 3.971 eurót kért a hazai bíróságok előtt

felmerült költségek megtérítésére. Ez az összeg megegyezik az ügyvédje

számára 2002. július 3-án kifizetett ügyvédi munkadíjjal.

43. A Kormány nem nyilvánított véleményt ebben a kérdésben.

44. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei

és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy e költségek

ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.

A jelen ügyben a Bíróság nincs meggyőződve arról, hogy a megtéríttetni

kívánt ügyvédi munkadíj a megállapított jogsértés következményeként

merült fel, ezért ezt az igényt elutasítja.

C. Késedelmi kamat

45. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. A kérelem többi részét elfogadhatónak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 5. Cikkének 3. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár

tekintetében 2.500 eurót (kétezer ötszáz euró), továbbá az ezen összeget

terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában,

a

kifizetéskor

alkalmazott

átváltási

árfolyam

alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

CSÁKY v. HUNGARY JUDGMENT

9

marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot

kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. március 28-án került

kiküldésre.

J.-P. COSTA

Elnök

S. NAISMITH

Hivatalvezető-helyettes