CONSEIL  
DE L’EUROPE  
COUNCIL  
OF EUROPE  
COUR EUROPÉENNE DES DROITS DE L’HOMME  
EUROPEAN COURT OF HUMAN RIGHTS  
EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(16054/06. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2009. január 20.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Borsódy és Mások kontra Magyarország ügyben,  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként  
tartott ülésén, melynek tagjai voltak:  
Françoise Tulkens, Elnök,  
Ireneu Cabral Barreto,  
Vladimiro Zagrebelsky,  
Danutė Jočienė,  
Dragoljub Popović  
Sajó András,  
Işıl Karakaş, bírák  
és Sally Dollé, Hivatalvezető  
2008. december 16-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem  
(16054/06. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok  
védelméről szóló egyezmény („az Egyezmény”) 34. cikke alapján három  
magyar állampolgár, Borsódy Sándor, Tóth Tibor és Fodor Károly („a  
kérelmezők”) 2006. április 9-én terjesztett a Bíróság elé.  
2. A kérelmezőket Petróczy Z. Kecskeméten praktizáló ügyvéd  
képviselte. A Magyar Kormányt („a Kormány”) dr. Höltzl Lipót Képviselő  
képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. 2008. február 4-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a  
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. cikkének 3. bekezdése alapján úgy döntött,  
hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát egyidejűleg vizsgálja.  
A TÉNYEK  
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
4. A kérelmezők megnevezésük sorrendjében 1951-ben, 1961-ben,  
illetve 1956-ban születtek és Kiskunhalason élnek.  
5. 1995. február 1-jén a kérelmezőket üzletszerű kéjelgés elősegítésével  
vádolták meg. A bűnüldöző hatóságok azt állították, hogy a kérelmezők  
bűnszervezetként kiskorú prostituáltakat foglalkoztató nyilvánosház  
működtetésében vettek részt.  
6. Hét tárgyalást követően a Kiskunhalasi Városi Bíróság 1997.  
november 21-én bűnösnek találta a kérelmezőket az ellenük felhozott  
vádakban. A kérelmezők fellebbeztek. 1998. június 18-án a Bács-Kiskun  
BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, és új eljárásra utasította  
a Városi Bíróságot.  
7. A megismételt eljárásban a Városi Bíróság három tárgyalást tartott, és  
2005. április 12-én felmentette a vádlottakat. Az ügyész fellebbezett.  
8. 2005. október 20-án a Megyei Bíróság bizonyítottság hiányában  
helyben hagyta a kérelmezők felmentését. A Bíróság megjegyezte, hogy az  
eljárás során fontos bizonyítékok – különösen egy, az ügyben nyomozó  
újságíró által készített hangfelvétel – elvesztek, s hogy a vád  
kulcsfontosságú tanúi közül néhányan egy romániai közjegyző előtt  
visszavonták vallomásukat. A bíróság azonban nem vizsgálta ezen  
események körülményeit.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
9.  
A
kérelmezők panaszolták, hogy az eljárás hossza  
összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdésében  
lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. cikk 1. bekezdése  
kimondja:  
“1. Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a … bíróság … ésszerű időn belül  
tárgyalja, és hozzon határozatot … az ellene felhozott büntetőjogi vádak  
megalapozottságát illetően ...”  
10. A Kormány vitatta a panaszt.  
11. A figyelembe veendő időszak 1995 februárjában kezdődött és 2005  
októberében zárult le. Ilyen módon két bírósági szinten tíz évig és nyolc  
hónapig tartott.  
A. Elfogadhatóság  
12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan alaptalan az  
Egyezmény 35. cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben. A Bíróság azt is  
megjegyzi, hogy a panasz semmilyen más alapon sem elfogadhatatlan. Ezért  
elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
B. Érdem  
13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra  
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, valamint a kérelmező és  
BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.  
France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).  
14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).  
15. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,  
hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,  
amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés  
levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogára figyelemmel a Bíróság  
megállapítja, hogy az eljárás túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az  
“ésszerű idő” követelményének.  
16. Ezért az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
17. Az Egyezmény 41. cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt  
tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett  
félnek.”  
A. Károk  
18. A kérelmezők fejenként 15000 euró vagyoni és nem vagyoni  
kártérítést követeltek.  
19. A Kormány vitatta az igényeket.  
20. A Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmezők felmentése láthatólag  
kulcsfontosságú bizonyítékok elveszésével, és fontos tanúvallomások  
eljárás közbeni visszavonásával függ össze. Ezen események az eljárás  
elhúzódásával kapcsolatban állóknak tekinthetők. A Bíróság ezért úgy véli,  
hogy a kérelmezőknek előnyük származott az eljárás hosszából.  
Következésképpen a Bíróság meggyőződött arról, hogy a jogsértés  
megállapítása önmagában elegendő igazságos elégtételt jelent minden olyan  
nem vagyoni kár tekintetében, amelyet esetleg elszenvedtek.  
B. Költségek és kiadások  
21. A kérelmezők ilyen címen nem terjesztettek elő igényt.  
BORSÓDY ÉS MÁSOK kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja, hogy a jogsértés megállapítása önmagában elegendő  
igazságos elégtételt jelent minden olyan nem vagyoni kár tekintetében,  
amelyet a kérelmezők esetleg elszenvedtek;  
4. A kérelmezők igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2009. január 20-án, a  
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
Sally Dollé  
Hivatalvezető  
Françoise Tulkens  
Elnök