EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
BODON kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(16412/05. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2007. október 30.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Bodon kontra Magyarország ügyben,  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott  
ülésén, melynek tagjai voltak:  
F. TULKENS, Elnök  
A.B. BAKA,  
G. BONELLO,  
I. CABRAL BARRETO,  
M. UGREKHELIDZE,  
A. MULARONI,  
D. POPOVIĆ, judges  
és S. DOLLÉ, Hivatalvezető-  
2007. október 9-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (16412/05.  
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,  
Bodon Ferenc (a “kérelmező”) 2005. május 3-án terjesztett a Bíróság elé.  
2. A kérelmezőt Barbalics I. Nagyatádon praktizáló ügyvéd képviselte. A  
Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót képviselte  
az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. 2007. április 16-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a  
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy  
döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.  
A TÉNYEK  
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
4. A kérelmező 1955-ben született és Budapesten él.  
5. 1996. június 13-án a kérelmezőt csempészet gyanúja miatt őrizetbe  
vették, és 1997. június 10-ig fogva tartották.  
6. 1998. május 26-án a XVIII.-XIX. Kerületi Ügyészség vádat emelt a  
kérelmező és 11 társa ellen bűnszövetségben elkövetett csempészet miatt  
(100 millió forint értékű áru – főként illatszerek és édességek – illegális  
behozatala Ausztriából Magyarországra).  
7. 1998. december 17-én a Vámügyőrség nagy mennyiségű árut, főként  
szeszes italokat és kozmetikai szereket foglalt le a kérelmezőnél.  
BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
8. A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság több tárgyalást tartott,  
szakvéleményeket szerzett be, majd a 2004. június 18-i tárgyaláson –  
amelyen a kérelmező védőügyvéde is jelen volt– megszüntette a kérelmező  
és társai ellen folytatott eljárást, megállapítva, hogy Magyarország Európai  
Unióhoz történt csatlakozását követően az általuk elkövetett cselekmény  
nem büntetendő. A bíróság elrendelte a lefoglalt áruk visszajuttatását a  
kérelmezőnek. A kérelmező állítása szerint azonban a Vámügyőrség  
időközben eladta az árucikkeket. A bírósági határozatot a kérelmező  
ügyvédje 2004. november 8-án kapta kézhez.  
9. 2005. április 1-jén a kérelmező kártérítési pert indított az állam ellen  
előzetes letartóztatása miatt. 2005. június 7-i végzésével a Fővárosi Bíróság  
elutasította a keresetet arra hivatkozva, hogy a kereset a törvényben  
meghatározott hat hónapos határidőn túl került benyújtásra, mivel a határidő  
a jogerős határozat 2004. június 18-i kihirdetésével kezdődött el.  
10. 2005. november 24-én a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyezte a  
határozatot, megállapítva, hogy a Fővárosi Bíróságnak vizsgálnia kellett  
volna a kereset érdemét.  
11. A megismételt eljárásban a Fővárosi Bíróság 2006. március 1-jén  
elutasította a keresetet azzal az indokkal, hogy a törvényes határidőn túl  
került benyújtásra.  
12. 2006. szeptember 26-án az Ítélőtábla helyben hagyta a határozatot.  
Az Ítélőtábla megvizsgálta a keresetet a büntetőeljárás, a polgári  
perrendtartás, az Egyezmény 5. Cikkének 5. bekezdése, valamint a 13. Cikk  
által támasztott követelmények szempontjából, s meggyőződött arról, hogy  
a jogerős ítélet 2004. június 18-án került kihirdetésre, ezért a kereset  
megkésetten került benyújtásra.  
13. 2007. április 26-án a Legfelsőbb Bíróság elutasította a kérelmező  
felülvizsgálati kérelmét.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
14.  
A
kérelmező panaszolta, hogy  
a
büntetőeljárás hossza  
összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében  
lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének  
releváns része kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … tisztességesen és ésszerű időn belül ...  
hozzon határozatot … az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően ...”  
15. A Kormány vitatta a panaszt.  
BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
16. A figyelembe veendő időszak 1996. június 13-án kezdődött és 2004.  
november 8-án ért véget, amikor a 2004. június 18-i jogerős határozat  
kézbesítésére sor került. Ilyen módon az eljárás egy bírósági szinten több  
mint nyolc évig és négy hónapig tartott.  
A. Elfogadhatóság  
17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem  
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
B. Érdem  
18. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra  
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, valamint a kérelmező és  
a releváns hatóságok magatartása (ld. többek között Pélissier and Sassi v.  
France [GC], no. 25444/94, § 67, ECHR 1999-II).  
19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Pélissier and Sassi).  
20. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a  
Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a  
Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel  
kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben  
az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”  
követelményének.  
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE  
21. A kérelmező az Egyezmény 5. Cikke alapján előzetes letartóztatásba  
helyezését is panaszolta. Továbbá, az Egyezmény 13. és 17. Cikke, valamint  
az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikke alapján azt is panaszolta, hogy a  
lefoglalt áru visszajuttatását elrendelő határozat kibocsátására csak egy  
hosszadalmas eljárás végén került sor, akkor is hiába, mivel a Vámügyőrség  
időközben eladta az árut.  
22. A kérelmező előzetes fogvatartásával kapcsolatban a Bíróság  
megjegyzi, hogy a fogvatartás 1997. június 10-én, több mint hat hónappal a  
kérelem Bírósághoz történt benyújtása előtt véget ért. Ezért a kérelemnek  
BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
ezt a részét a határidő elmulasztása miatt el kell utasítani. Amennyiben az 5.  
Cikk alapján előterjesztett panasz a kérelmező kártérítési igényével is  
kapcsolatos, úgy a Bíróság észrevételezi, hogy a kérelmező elmulasztotta a  
hazai jogorvoslatok határidőn belül és megfelelő formában történő  
kimerítését (fenti 9-11. bek.). Ezért a panaszt az Egyezmény 35. Cikkének  
1. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani.  
23. Az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkére alapozott panaszt illetően  
a Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező árukészletének lefoglalása az Első  
kiegészítő jegyzőkönyv 1. Cikkének második bekezdése szerinti értelemben  
szükséges volt a javak használatának ellenőrzése, illetve bírságok  
megfizetésének biztosítása érdekében. Mivel semmilyen bizonyíték nem  
került előterjesztésre arra vonatkozóan, hogy az intézkedés önkényes lett  
volna, a Bíróság megállapítja, hogy ez a panasz nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben.  
24. Amennyiben a panasz az árukészlet természetbeni visszaszerzésének  
a lehetetlenségével kapcsolatos, úgy a Bíróság megállapítja: a kérelmezőnek  
pert kellett volna indítania a Vámügyőrség ellen az őrizetében tartott, majd  
– romlandósága miatt – eladott áru értékének visszakövetelése, illetve a  
kérelmező által emiatt elszenvedett kár megtérítése iránt. Ilyen módon a  
kérelmező elmulasztotta az Egyezmény 35 Cikkének 1. bekezdésében előírt  
hazai jogorvoslatok kimerítését.  
25. Végül, mivel a kérelmezőnek lehetőségében állt – bár nem élt a  
lehetőséggel –, hogy polgári perben követelje az elvesztett áru értékének  
megtérítését, a 13. Cikk alapján tett panasza is nyilvánvalóan  
megalapozatlan.  
26. Ebből következően a panasznak ezt a részét az Egyezmény 35.  
Cikkének 1., 3. és 4. bekezdése alapján el kell utasítani  
III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
27. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt íl meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
28. A kérelmező 20 000 euró nem vagyoni kártérítést, továbbá minden  
fogva tartott nap után 100 eurót követelt.  
29. A Kormány vitatta az igényt.  
BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
6
30. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező bizonyos mértékű nem  
vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági alapon ítélve 8000 eurót ítél meg  
számára.  
B. Költségek és kiadások  
31. A kérelmező 5068 eurót követelt a hazai eljárásban felmerült  
költségek, s további 2500 eurót kért a Bíróság előtti eljárásban felmerült  
költségek és kiadások megtérítésére.  
32. A Kormány vitatta az igényt  
33. A Bíróság esetjoga szerint a kérelmező csak akkor jogosult költségei  
és kiadásai megtéríttetésére, hogyha bizonyítja, hogy a költségek  
ténylegesen és szükségszerűen felmerültek, s összegüket tekintve ésszerűek.  
A jelen ügyben a birtokában lévő információkra és a fenti kritériumokra  
fegyelemmel a Bíróság elutasítja a hazai eljárás költségeivel és kiadásaival  
kapcsolatos igényeket. Továbbá, a Bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság előtti  
eljárással kapcsolatos igényét a kérelmező semmilyen dokumentummal nem  
valószínűsítette, ezért ezt az igényt is el kell utasítani.  
C. Késedelmi kamat  
34. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz  
további három százalékpontot kell hozzáadni.  
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a panasz  
többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni  
kár tekintetében 8000 (nyolcezer) eurót, továbbá az ezen összeget  
terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti  
valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;  
BODON kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
7
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot  
kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2007. október 30-án, a  
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
F. TULKENS  
Elnök  
S. DOLLÉ  
Hivatalvezető