EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA

MÁSODIK SZEKCIÓ

BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(14276/04. sz. kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2008. március 27.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

2

A Bergmann kontra Magyarország ügyben,

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

Françoise Tulkens, Elnök,

Ireneu Cabral Barreto,

Rıza Türmen,

Vladimiro Zagrebelsky,

Danutė Jočienė,

Sajó András,

Nona Tsotsoria, bírák

és Françoise Elens-Passos, Hivatalvezető-helyettes,

2008. március 4-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően

az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy, a Magyar Köztársaság ellen benyújtott kérelem

(14276/04. sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok

védelméről szóló egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy

magyar állampolgár, Bergmann Andrea (a “kérelmező”) 2001. május 15-én

terjesztett a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) Képviselője, dr. Höltzl Lipót

képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2006. október 9-én a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a

Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy

döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1951-ben született és Pécsett él.

5. 1998. szeptember 4-én Nagyszokoly Önkormányzata ingatlan

adásvételi szerződés érvénytelenítése iránti pert indított a kérelmező ellen a

Tamási Városi Bíróság előtt. A Bíróság több tárgyalást tartott és két

szakvéleményt szerzett be.

6. 2000. május 29-én a bíróság a pert megszüntette, és az ügyet áttette a

Tolna Megyei Bírósághoz mint első fokú bírósághoz, mivel a kérelmező

BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

3

viszontkeresetében megjelölt követelés nagysága folytán a jogvita ezen

bíróság hatáskörébe került át.

7. Két tárgyalást követően 2000. október 5-én a Megyei Bíróság helyt

adott a felperesi keresetnek. 2000. november 2-án a kérelmező fellebbezett.

8. 2002. október 15-én a Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli tanácsa

helyben hagyta a Megyei Bíróság ítéletét. Ezt a határozatot a kérelmező

csak 2003. július 18-án kapta kézhez. 2003. november 19-én a kérelmező

felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.

9. 2004. szeptember 1-jén a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati tanácsa

elfogadhatatlanná nyilvánította a kérelmet, mivel az ratione materiae

összeegyeztethetetlen volt a polgári perrendtartásról szóló törvényben

foglalt releváns követelményekkel. A bíróság a polgári perrendtartásról

szóló törvény 270. § (2) bekezdésének a szóban forgó időszakban hatályos

szövegét alkalmazta, amely szerint felülvizsgálati kérelem akkor

terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására

kihatóan jogszabálysértő, és a felülvizsgálat a joggyakorlat egysége,

továbbfejlesztése érdekében szükséges.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

10. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen

volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”

követelményével. Az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése kimondja:

“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon

határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”

11. A Kormány vitatta a panaszt.

12. A figyelembe veendő időszak 1998. szeptember 4-én kezdődött és

2004. szeptember 1-jén zárult le. A 2003. július 18-át – amely napon a

másodfokú határozatot kézbesítették a kérelmező számára – követő időszak

azonban a Bíróság szerint nem róható az állam terhére, mivel az

eredménytelen felülvizsgálati eljárást a siker reménye nélkül indította meg a

kérelmező. Ilyen módon a releváns időszak két bírósági szinten négy évig,

tíz hónapig és két hétig tartott.

BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

4

A. Elfogadhatóság

13. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

14. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az

eset egyedi körülményeinek fényében, és az alábbi kritériumokra

figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns

hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek

között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

15. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

16. A benyújtott dokumentumokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli,

hogy a Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet,

amely a Bíróságot a jelen körülmények között eltérő következtetés

levonására bírná. A kérdéssel kapcsolatos esetjogra, továbbá a Legfelsőbb

Bíróság fülvizsgálati tanácsa előtti, csaknem két éves teljes mértékű

inaktivitásra, valamint a másodfokú határozat kézbesítésének kilenc

hónapos késedelmére figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy az eljárás

túlzottan hosszú volt, és nem felelt meg az “ésszerű idő” követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

17. A kérelmező az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdése alapján az

eljárás tisztességtelen voltát is panaszolta. A Bíróság úgy véli: az

ügyiratokban nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak voltak, vagy

hogy az eljárás más módon tisztességtelen volt. Ebből következően a

panasznak ez a része nyilvánvalóan megalapozatlan az Egyezmény 35.

Cikkének 3. bekezdése szerinti értelemben, s ezt a részt az Egyezmény 35.

Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

5

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

18. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz

lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett félnek.”

A. Károk

19. A kérelmező 44000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.

20. A Kormány vitatta az igényt.

21. A Bíróság úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett.

Méltányossági alapon ítélve 3000 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

22. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő igényt.

C. Késedelmi kamat

23. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia,

amelyhez további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárás túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatóvá, a kérelem

többi részét elfogadhatatlanná nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Államnak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.

bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni

kár tekintetében 3000 (háromezer) eurót, továbbá az ezen összeget

BERGMANN kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET

6

terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti

valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank

marginális kamatlábát három százalékponttal meghaladó mértékű

kamatot kell fizetni a fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit

elutasítja.

Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2008. március 27-én, a

Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.

Françoise Tulkens

Elnök

Françoise Elens-Passos

Hivatalvezető-helyettes