EMBERI JOGOK EURÓPAI BÍRÓSÁGA  
MÁSODIK SZEKCIÓ  
BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÜGY  
(40465/04. sz. kérelem)  
ÍTÉLET  
STRASBOURG  
2007. október 9.  
Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt  
körülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.  
BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
2
A Barna kontra Magyarország ügyben,  
Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott  
ülésén, melynek tagjai voltak:  
F. TULKENS, Elnök,  
A.B. BAKA,  
I. CABRAL BARRETO,  
R. TÜRMEN,  
M. UGREKHELIDZE,  
A. MULARONI,  
D. POPOVIĆ, bírák  
és F. ELENS-PASSOS Hivatalvezető-helyettes  
2007. szeptember 18-i zárt ülésén lefolytatott tanácskozását követően  
az azon időpontban elfogadott alábbi ítéletet hozza:  
AZ ELJÁRÁS  
1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (40465/04.  
sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló  
egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján egy magyar állampolgár,  
Barna Zsuzsanna (a “kérelmező”) 2004. szeptember 23-án terjesztett a  
Bíróság elé.  
2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) képviselője, dr. Höltzl Lipót  
képviselte az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.  
3. 2006. november 23-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a panaszt a  
Kormánnyal. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján úgy  
döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen vizsgálja.  
A TÉNYEK  
AZ ÜGY KÖRÜLMÉNYEI  
4. A kérelmező 1957-ben született és Budapesten él.  
5. 1990-ben a kérelmező és más felperesek számadási kötelezettség  
megállapítása iránti pert indított olyan személyek ellen, akikkel együtt  
épített fel egy tömbházat. 1990. szeptember 11-én a Budai Központi  
Kerületi Bíróság megszüntette az eljárást. Fellebbezés nyomán 1990.  
december 19-én a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasította az  
elsőfokú bíróságot.  
BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
3
6. A megismételt eljárásban számos tárgyalást követően 1996. április 24-  
én a kerületi bíróság részben helyt adott a kérelmező keresetének.  
Fellebbezés nyomán 1998. március 6-án a Fővárosi Bíróság hatályon kívül  
helyezte az ítéletet, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására  
utasította.  
7. A megismételt eljárásban 1999. február 11. és 2004. december 2.  
között számos tárgyalásra került sor. A bíróság szakvéleményt is beszerzett.  
8. 2005. április 19-én a Kerületi Bíróság részben helyt adott a kérelmező  
keresetének. 2006. február 22-én a Fővárosi Bíróság részben megváltoztatta  
az ítéletet.  
A JOG  
I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS  
MEGSÉRTÉSE  
9. A kérelmező panaszolta, hogy az eljárás hossza összeegyeztethetetlen  
volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében lefektetett “ésszerű idő”  
követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének releváns része kimondja:  
“Mindenkinek joga van arra, hogy ... bíróság … ésszerű időn belül ... hozzon  
határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában ...”  
10. A Kormány vitatta a panaszt.  
11. A figyelembe veendő időszak csak 1992. november 5-én kezdődött,  
amikor az egyéni kérelem jogának Magyarország általi elismerése hatályba  
lépett. Az azóta eltelt idő ésszerű voltának megítéléséhez azonban  
figyelembe kell venni az eljárás azon időpontbeli állapotát is. A Bíróság  
észrevételezi, hogy azon időpontban az eljárás mintegy két éve már  
folyamatban volt. A szóban forgó időszak 2006. február 22-én zárult le.  
Ilyen módon az eljárás két bírósági szinten több mint tizenhárom évig és  
három hónapig tartott.  
A. Elfogadhatóság  
12. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan  
megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti  
értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem  
elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.  
B. Érdem  
BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
4
13. A Bíróság megismétli, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát az  
eset egyedi körülményeinek fényében és az alábbi kritériumokra  
figyelemmel kell megítélni: az ügy bonyolultsága, a kérelmező és a releváns  
hatóságok magatartása, valamint a per tétje a kérelmező számára (ld. többek  
között Frydlender v. France [GC], no. 30979/96, 43. §, ECHR 2000-VII).  
14. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.  
bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló  
kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).  
15. Az előterjesztett anyagokat megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a  
Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a  
Bíróságot a jelen ügyben eltérő következtetés levonására bírná. A kérdéssel  
kapcsolatos esetjogra tekintettel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben  
az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”  
követelményének.  
Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.  
II. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA  
16. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:  
“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését  
állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt tesz  
lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt íl meg a sértett félnek.”  
A. Károk  
17. A kérelmező 28000 euró nem vagyoni kártérítést követelt.  
18. A Kormány vitatta az igényt.  
19. A Bíróság méltányossági alapon 13000 eurót ítél meg a kérelmező  
számára nem vagyoni kárként.  
B. Költségek és kiadások  
20. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.  
C. Késedelmi kamat  
21. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az  
Európai Központi Bank marginális hitelkamatán kell alapulnia, s ahhoz  
további három százalékpontot kell hozzáadni.  
BARNA kontra MAGYARORSZÁG ÍTÉLET  
5
EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG  
1. Elfogadhatóvá nyilvánítja a kérelmet;  
2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését  
megsértették;  
3. Megállapítja:  
(a) hogy az alperes államnak attól az időponttól számított három  
hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. Cikkének 2.  
bekezdése szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni  
kár tekintetében 13 000 (tizenhárom ezer) eurót, továbbá az ezen  
összeget terhelő adók összegét kell kifizetnie az alperes állam nemzeti  
valutájában, a teljesítéskori átváltási árfolyam alkalmazásával;  
(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a teljesítés  
időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank  
marginális kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot  
kell fizetni a fenti összeg után;  
4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos további igényeit  
elutasítja.  
Készült angol nyelven, írásbeli kihirdetésre került 2007. október 9-én, a  
Bíróság Eljárási Szabályzata 77. § 2. és 3. bekezdésének megfelelően.  
F. TULKENS  
Elnök  
F. ELENS-PASSOS  
Hivatalvezető-helyettes