szabályok alkalmazhatóságával kapcsolatban alakult ki, amelyeket a Polgári törvénykönyv 77. és
78. §-a tartalmaz. Mindenesetre, ezek a megfontolások önmagukban nem döntik el az
Egyezmény 6. cikkének alkalmazhatóságát ebben az ügyben.
36. A Bíróság megjegyzi, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi törvény 4. § (1)
bekezdése szerint a társadalmi szervezetek jogi létüket csak a bírósági nyilvántartásba vétellel
nyerik el. E szabályból következik, hogy egy be nem jegyzett egyesület csupán egyének olyan
csoportját képezi, akiknek polgári jogi ügyletekben harmadik személyekkel szemben nagyon
különbözik a helyzete egy jogi entitás helyzetétől. Következésképpen, a kérelmezők számára a
bejegyzési eljárás tétje a kérelmező egyesület képessége volt arra, hogy a magyar jog alapján
polgári jogok és kötelességek alanyává válhasson.
Ezen körülmények között a Bíróság úgy találja, hogy a panaszolt eljárás a kérelmező
egyesület polgári jogait érintette, és hogy ezért a 6. cikk alkalmazható a jelen ügyben.
B. Megfelelés a 6. cikk 1. bekezdésének
37. A kérelmezők előterjesztették, hogy ügyükben valódi jogvita alakult ki az
ügyészséggel és, közvetett módon, az adóhatósággal. Egy ilyen vitában a hazai bíróságoknak
tiszteletben kellett volna tartaniuk a fegyverek egyenlőségének elvét. Mivel azonban a Fővárosi
Bíróság nem tájékoztatta őket sem az APEH elnöke által írt levélről, sem az ügyészség által első
és másodfokon benyújtott beadványokról és, továbbá, mivel 1993. június 28-i végzésének egy
példányát a kérelmezők számára történt kézbesítés előtt küldte meg az APEH-nek, ezért az
eljárás a 6. cikk 1. bekezdésében lefektetett alapvető követelményeknek nem felelt meg. Ebben
az összefüggésben rámutattak arra, hogy a kifogásolt eljárás miatt az APEH szóvivője egy
televíziós műsorban bemutathatta a bírósági végzést, és hogy nekik nem küldték meg az
ügyészség 1994. január 24-i, fontos beadványának a másolatát. Az a tény, hogy elfogultsági
kifogásuk Legfelsőbb Bíróság általi elutasítása miatt tett panaszuk megvizsgálatlan maradt, csak
tovább erősítette az eljárás tisztességtelen voltát.
38. A Kormány azt állította, hogy az APEH elnökének levele a kérelmező egyesület
bejegyzési kérelmének benyújtása előtt jutott el a Fővárosi Bírósághoz, ezért az nem képezte az
ügyirat részét.
Továbbá, a Kormány rámutatott arra, hogy a kérelmezőknek lehetőségük volt, hogy
észrevételeket tegyenek az ügyészség 1994. január 24-i beadványára – amely valójában az
egyetlen olyan, érveket tartalmazó beadvány, amely az ügy lényegét érintette. Az ügyészség által
másodfokon és a felülvizsgálati eljárásban előterjesztett beadványok tekintetében a Kormány
előadta, hogy ezek csupán megismételték az ügyészség korábbi álláspontját, és hogy a
kérelmezők értesítésének elmulasztása ezért csekély jelentőséggel bírt.
Összegezve, a Kormány úgy érvelt, hogy sem az ügyészség beavatkozása, sem a bíróság
iratkezelése a kérelmezők tekintetében nem volt olyan, amely az eljárás egészét tisztességtelenné
tette volna.
39. A Bíróság emlékeztet arra, hogy a tisztességes eljárás tágabb fogalmának egyik
összetevője, a fegyverek egyenlőségének elve alapján mindegyik fél számára ésszerű lehetőséget
kell biztosítani arra, hogy ügyét olyan feltételek között terjeszthesse elő, amelyek nem juttatják őt
hátrányos helyzetbe a másik féllel szemben (ld. a Dombo Beheer B.V. v. the Netherlands
judgment of 27 October 1993, Series A no. 274, p. 19, § 33). Ebben a vonatkozásban a látszatnak
is jelentősége van (ld. mutatis mutandis: Borgers v. Belgium judgment of 30 October 1991,
Series A no. 214-B, p. 31. § 24, valamint az abban hivatkozott ítéletek).
A 6. cikk 1. bekezdése elvileg biztosítja a büntető és polgári eljárásban részt vevő felek
számára annak lehetőségét, hogy megismerhessék az összes felhozott bizonyítékot és
előterjesztett iratot, s azokra észrevételt tehessenek még akkor is, ha azt a nemzeti jogszolgáltatás
6