AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT

1

MÁSODIK SZEKCIÓ

AJZERT kontra MAGYARORSZÁG ÜGY

(18328/03 sz. Kérelem)

ÍTÉLET

STRASBOURG

2006. november 7.

Ezen határozat az Egyezmény 44. Cikkének 2. bekezdésében foglalt

kőrülmények beálltával válik véglegessé. Szerkesztői változtatás alá eshet.

2

AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT

Az Ajzert kontra Magyarország ügyben

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) Kamaraként tartott

ülésén, melynek tagjai voltak:

J.-P. COSTA, Elnök

A.B. BAKA,

I. CABRA BARRETO,

A. MULARONI,

E. FURA-SANDSTRÖM

D. JOČIENĖ,

D. POPOVIĆ bírák

és S. NAISMITH, Hivatalvezető-helyettes

2006. október 17-i zárt ülésén folytatott tanácskozását kővetően

az azon időpontban elfogadott alábbi határozatot hozza:

AZ ELJÁRÁS

1. Az ügy alapja egy Magyarország ellen benyújtott kérelem (18328/03

sz.), amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló

egyezmény (az “Egyezmény”) 34. Cikke alapján Ajzert János magyar

állampolgár 2003. május 8-án terjesztett a Bíróság elé.

2. A Magyar Kormányt (a “Kormány”) dr. Höltzl Lipót képviselte az

Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumból.

3. 2005. szeptember 13-án a Bíróság úgy határozott, hogy közli a

Kormánnyal a panaszt. Az Egyezmény 29. Cikkének 3. bekezdése alapján

úgy döntött, hogy a kérelem érdemét és elfogadhatóságát együttesen

vizsgálja.

A TÉNYEK

AZ ÜGY KŐRÜLMÉNYEI

4. A kérelmező 1930-ban született és Budapesten él.

5. 1993. március 9-én a kérelmező öröklési igény megállapítása iránti

pert indított a Siófoki Városi Bíróságon. A Városi Bíróság 1993.

szeptember 9-én, november 23-án és december 16-án, továbbá 1994. február

3-án tárgyalást tartott. 1994. február 24-én a kérelmező által jogalap nélküli

AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT

3

gazdagodás kiadása iránt indított pert egyesítették a fenti perrel. 1994. július

5-én újabb tárgyalásra került sor. 1994. szeptember 10-én az

ingatlanforgalmi szakértő előterjesztette szakvéleményét.

6. Az 1994. október 20-i tárgyaláson a kérelmező arról tájékoztatta a

bíróságot, hogy az első alperes, édesanyja, 1994. október 3-án elhunyt. Ezt

kővetően, 1994. október 27-én, a Városi Bíróság az első alperes

jogutódának perbelépéséig felfüggesztette az addigra több alperest magában

foglaló pert.

7. Miután a kérelmező perbe vonta néhai édesanyja jogutódait, a Városi

Bíróság 1995. március 14-én felfüggesztette az eljárást a kérelmező által

1995. február 21-én a Városi Bíróság előtt indított, végrendelet

érvénytelenségének megállapítása iránti per befejezéséig. A Bíróság

észrevételezte, hogy az érvénytelenség megállapítása iránti per kimenetele

döntő jelentőségű az eljárás folytatása szempontjából. 1995. május 19-én a

Somogy Megyei Bíróság elutasította a kérelmező fellebbezését.

8. 1995. május 18-án a Siófoki Városi Bíróság illetékes tanácsa a

végrendelet érvényességével kapcsolatos per iratait áttette a Budapest XX-

XXI. és XXIII. ker. Bíróságra. A Bíróság 2000. január 14-ig rendszeresen

tárgyalást tartott. 2000. január 14-én a Kerületi Bíróság elutasította a

kérelmező végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti keresetét, s

néhány kérdés tekintetében (takarékbetétkönyv kifizetése és szőlő

megművelése) megszüntette az eljárást, mivel ezekben a kérdésekben a

Siófoki Városi Bíróság járt el. 2000. január 26-án a Kerületi Bíróság a

gyümölcsös megművelésének elmaradása miatti kárigény vonatkozásában is

megszüntette a pert.

9. 2000. október 3-án a Fővárosi Bíróság lényegében helybenhagyta a

január 14-i határozat végrendelettel kapcsolatos részét. Az elsőfokú

határozatot részítéletnek tekintve a Fővárosi Bíróság észrevételezte, hogy a

Kerületi Bíróság több másodlagos igényt nem vizsgált, s ezek tekintetében

az eljárás lefolytatására utasította a Kerületi Bíróságot. A Fővárosi Bíróság

egyidejűleg hatályon kívül helyezte a január 26-i határozatot, s a Kerületi

Bíróságot azon kárigények vonatkozásában is új eljárásra utasította.

10. Időközben a kérelmező kőteles rész kiadása iránt is pert indított,

amelyet a Budapest XX-XXI. és XXIII. ker. Bíróság 2000. január 14-én

elkülönített a fő kérdés tárgyalásától (ld. fenti 8. bekezdés). 2000. március

23-án a Kerületi Bíróság illetékes tanácsa az 1993-ban indított örökösödési

per lezárásáig felfüggesztette az eljárást (ld. fenti 5-7. bek.). 2000. október

19-én a Fővárosi Bíróság elutasította a kérelmező által a felfüggesztő végzés

ellen előterjesztett fellebbezést.

11. Ezen eseményekkel párhuzamosan 2001. április 18-án a Budapest

XX-XXI. és XXIII. ker. Bíróság folytatta az eljárást a fennmaradt

másodlagos igények vonatkozásában (ld. fenti 8. bek.). A Kerületi Bíróság

2001. április 26-án és július 3-án tárgyalást tartott. Az utóbb említett

időpontban a Kerületi Bíróság a kérelmező kereseti kérelmeinek egy részét

4

AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT

elutasította, a felépítmények helyreállítására vonatkozó kereseti kérelmet

pedig elkülönítette. 2002. január 29-én a Fővárosi Bíróság elutasította a

kérelmező fellebbezését. Az elkülönített igények tekintetében az elsőfokú

eljárás 2002. február 28-án folytatódott, 2002. november 19-én pedig a

Kerületi Bíróság felfüggesztette az eljárást a kőteles rész kiadásával

kapcsolatos eljárás (ld. fenti 10. bek.) befejezéséig.

12. Miután a másodfokú bíróság 2000. október 3-án jogerősen

elutasította

a

végrendelet érvénytelenségének megállapítása iránti

kérelmezői keresetet (ld. fenti 9. bek.), a Siófoki Városi Bíróság folytatta az

1993-ban kezdődött eljárást (ld. fenti 5. és 7. bek.). 2001. április 26-án,

június 28-án és szeptember 20-án a Városi Bíróság tárgyalást tartott. 2001.

október 31-én a Városi Bíróság nyilatkozatainak további bizonyítékokkal

történő alátámasztására, és kereseti kérelmének pontosítására hívta fel a

kérelmezőt. 2001. november 22-én és 2002. február 7-én további

tárgyalásokra került sor. 2002. február 20-án a bíróság elutasította a

kérelmező elfogultsági kifogását. 2002. április 16-án a Városi Bíróság

ítéletet hozott, melyben elrendelte a kérelmező tulajdonrészének bejegyzését

a hagyaték részét képező ingatlanra, a kereseti kérelem többi részét pedig

elutasította. 2002. október 31-én a Somogy Megyei Bíróság megváltoztatta

a határozatot.

13. A fenti jogerős határozat (ld. 12. bek.) meghozatalát kővetően a

Budapest XX-XXI. és XXIII. ker. Bíróság 2003. június 18-án folytatta a

kőteles rész kiadásával kapcsolatos eljárást (ld. fenti 10. bek.). 2003. július

8-án a Kerületi Bíróság a pert megszüntette. Fellebbezés nyomán az eljárás

2004. április 20-án folytatódott. Ugyanezen a napon a Kerületi Bíróság

elutasította a kérelmező keresetét. Fellebbezés nyomán, 2004. november 23-

án, a Fővárosi Bíróság megváltoztatta az elsőfokú ítéletet, és 33.348 Ft-ot

ítélt meg a kérelmező számára.

A JOG

I. AZ EGYEZMÉNY 6. CIKKE 1. BEKEZDÉSÉNEK ÁLLÍTÓLAGOS

MEGSÉRTÉSE

14. A kérelmező panaszolta, hogy

a

polgári eljárás hossza

összeegyeztethetetlen volt az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdésében

lefektetett “ésszerű idő” követelményével. A 6. Cikk 1. bekezdésének

releváns része kimondja:

AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT

5

“Mindenkinek joga van arra, hogy... bíróság... ésszerű időn belül... hozzon határozatot

polgári jogi jogai és kőtelezettségei tárgyában...”

15. A Kormány vitatta a panaszt.

16. A figyelembe veendő időszak 1993. március 9-én kezdődött és 2004.

november 23-án ért véget. Ilyen módon két bírósági szinten több mint

tizenegy évig és nyolc hónapig tart.

A. Elfogadhatóság

17. A Bíróság megjegyzi, hogy a panasz nem nyilvánvalóan

megalapozatlan az Egyezmény 35. Cikkének 3. bekezdése szerinti

értelemben. Továbbá megjegyzi, hogy semmilyen más alapon sem

elfogadhatatlan. Ezért elfogadhatóvá kell nyilvánítani.

B. Érdem

18. A Bíróság emlékeztet arra, hogy az eljárás hosszának ésszerű voltát

az eset egyedi körülményeinek fényében, a Bíróság esetjogában lefektetett

kritériumok figyelembe vételével kell megítélni, különös tekintettel az eset

bonyolultságára, a kérelmező és a releváns hatóságok magatartására és arra,

hogy mi volt a per tétje a kérelmező számára (ld. többek között Frydlender

v. France [GC], no. 30979/96, § 43, ECHR 2000-VII).

19. A Bíróság már többször megállapította az Egyezmény 6. Cikke 1.

bekezdésének megsértését olyan ügyekben, amelyek a jelenlegihez hasonló

kérdéseket vetettek fel (ld. fent idézett Frydlender).

20. Az előterjesztett anyagot megvizsgálva a Bíróság úgy véli, hogy a

Kormány nem terjesztett elő olyan tényt vagy meggyőző érvet, amely a

Bíróságot a jelen ügyben eltérő kővetkeztetés levonására bírná. A kérdéssel

kapcsolatos esetjogra figyelemmel a Bíróság megállapítja, hogy a jelen

ügyben az eljárás túlzottan hosszú volt, s nem felelt meg az “ésszerű idő”

követelményének.

Ezért az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését megsértették.

6

AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT

II. AZ EGYEZMÉNY EGYÉB ÁLLÍTÓLAGOS MEGSÉRTÉSE

21. A kérelmező az eljárások kimenetelét is panaszolta. Az Egyezmény

6., 8., 13. és 14. Cikkeire, továbbá az Első kiegészítő jegyzőkönyv 1.

Cikkére hivatkozott.

22. Amennyiben a kérelmező panasza úgy értendő, hogy az a

bizonyítékok hazai bíróságok általi értékelését és az eljárás eredményét

érinti, úgy a Bíróság megismétli, hogy az Egyezmény 19. Cikkének

megfelelően feladata a Szerződő Államok által az Egyezménnyel

kapcsolatban tett vállalások tiszteletben tartásának biztosítása. Különösen

nem feladata a Bíróságnak, hogy a nemzeti hatóságok által állítólagosan

elkövetett tény- és jogbeli tévedésekkel foglalkozzon, kivéve, hogyha e

tévedések az Egyezményben védett jogokat és szabadságokat sérthetik.

Továbbá, miközben az Egyezmény 6. Cikke biztosítja a tisztességes

tárgyaláshoz való jogot, semmilyen szabályt nem állapít meg a bizonyítékok

elfogadása vagy értékelése tekintetében, ezért ezeket a kérdéseket

elsősorban a nemzeti jognak és a nemzeti bíróságoknak kell szabályozniuk

(ld. többek között García Ruiz v. Spain [GC], judgment of 21 January 1999,

Reports of Judgments and Decisions 1999-I, 98-99. o., 28. §).

23. A jelen ügyben a Bíróság meggyőződött arról: az ügyiratok alapján

nincs jele annak, hogy a bíróságok elfogultak lettek volna, vagy hogy az

eljárás egyéb módon tisztességtelen lett volna. Továbbá, az önkényesség

bármely jelétől mentes hazai bírósági határozatok magánszemélyek közötti

polgári jogi vitát döntöttek el, s nem tekinthetők javaktól való, állami

hatóság általi megfosztásnak. A Bíróság ezért úgy véli, hogy a kérelmező

beadványai alapján nincs jele annak, hogy az Egyezményben vagy annak

jegyzőkönyveiben a kérelmező számára biztosított jogokat megsértették

volna. Ebből kővetkezően a panasz nyilvánvalóan megalapozatlan az

Egyezmény 35. Cikke 3. bekezdése szerinti értelemben, s azt az Egyezmény

35. Cikkének 4. bekezdése alapján el kell utasítani.

III. AZ EGYEZMÉNY 41. CIKKÉNEK ALKALMAZÁSA

24. Az Egyezmény 41. Cikke kimondja:

“Ha a Bíróság az Egyezmény vagy az ahhoz kapcsolódó jegyzőkönyvek megsértését

állapítja meg és az érdekelt Magas Szerződő Fél belső joga csak részleges jóvátételt

tesz lehetővé, a Bíróság – szükség esetén – igazságos elégtételt ítél meg a sértett

félnek.”

AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT

7

A. Károk

25. A kérelmező 18.527.320¹forint vagyoni és 500.000²forint nem

vagyoni kártérítést követelt.

26. A Kormány vitatta a vagyoni kárral kapcsolatos igényt.

27. A Bíróság nem lát okozati kapcsolatot a megállapított jogsértés és az

állított vagyoni kár között; ezért ezt az igényt elutasítja. A Bíróság azonban

úgy véli, hogy a kérelmező nem vagyoni kárt szenvedett. Méltányossági

alapon ítélve 1.815 eurót ítél meg számára ilyen címen.

B. Költségek és kiadások

28. A kérelmező ilyen címen nem terjesztett elő követelést.

C. Késedelmi kamat

29. A Bíróság úgy találja megfelelőnek, hogy a késedelmi kamatnak az

Európai Központi Bank marginális kölcsönkamatán kell alapulnia, s ahhoz

további három százalékpontot kell hozzáadni.

EZEN INDOKOK ALAPJÁN A BÍRÓSÁG EGYHANGÚLAG

1. Az eljárások túlzott hosszával kapcsolatos panaszt elfogadhatónak, a

panasz többi részét elfogadhatatlannak nyilvánítja;

2. Megállapítja, hogy az Egyezmény 6. Cikkének 1. bekezdését

megsértették;

3. Megállapítja:

(a) hogy az alperes Kormánynak attól az időponttól számított három

hónapon belül, amikor az ítélet az Egyezmény 44. cikkének 2. bekezdése

szerint véglegessé válik, a kérelmező számára nem vagyoni kár tekintetében

1.815 eurót (ezernyolcszáztizenöt euró), továbbá az ezen összeget terhelő

¹Megközelítőleg 67.200 euró

²Megközelítőleg 1.815 euró

8

AJZERT v. HUNGARY JUDGMENT

adók összegét kell kifizetnie az alperes Állam nemzeti valutájában, a

kifizetéskor alkalmazott átváltási árfolyam alkalmazásával;

(b) hogy a fent említett három hónap lejártát követően a kifizetés

időpontjáig a késedelmes időszakra az Európai Központi Bank marginális

kamatát három százalékponttal meghaladó mértékű kamatot kell fizetni a

fenti összeg után;

4. A kérelmező igazságos elégtétellel kapcsolatos többi igényét

egyhangúlag elutasítja.

Készült angol nyelven, az írásos értesítés a Bíróság Eljárási szabályzata 77.

szabálya 2. és 3. bekezdésének megfelelően 2006. november 7-én került

kiküldésre.

J.P. COSTA

Elnök

S. NAISMITH

Hivatalvezető-helyettes